Hazai és nemzetközi szinten elismert művész kiállítását nyitjuk meg. A csíkszeredai születésű Xantus Géza művészeti tanulmányait szülővárosában kezdte, teológiai tanulmányokat folytatott Budapesten, művészeti képzését Rómában, az Accademia di Belle Arti di Roma Festészeti Karán, prof. Nunzio Solendo mester tanszékén mélyítette el. Az Örök Városban szerzett képzés mindmáig meghatározó művészeti irányultságában. Ugyanis formavilágára és témaválasztásaira is hatással volt a kortárs római iskola, amelyben a figuralitás hangsúlyos szerepet kap.

Xantus Géza a képzőművészet és teológia közös útján, nevezhetjük úgy is, hogy a Fényúton járva alakította ki és mindmáig formálja saját képi világát. Több képzőművészeti műfajban is alkot: az olajképek (itt ezekből láthatunk válogatást) és grafikák mellett szobrászati műveket (plasztikákat és monumentális szobrokat), templomi murális festészeti és üvegművészeti alkotásokat is létrehozott, valamint a belső, liturgikus terek kialakítását is vállalta. Képzőművészeti munkáiban – a műfajtól függetlenül – az égi és földi dimenziók átjárhatóságát érzékelteti, a nézőket az isteni dimenzió felé vezeti. Vallja, hogy „létezik egy olyan dimenzionális világ, amelyet a ma embere még nem ismer”, és ennek a felsejlő valóságnak a vizuális bemutatására keresi a megfelelő kifejezési formákat. Alkotásaival mintegy meghívja a szemlélőket az általa felismert Fényútra. Ahogy művészi hitvallásában, ars poeticájában megfogalmazta:

„A háromdimenziósnak tapasztalt világunkon túlmutatóan egy további, transcendens dimenziót szeretnék ábrázolni. Megfogalmazásom érdekében gondolati síkon a feltámadt Krisztus misztériumát veszem alapul, aki tanítványait a bezárt ajtókon keresztül látogatja meg, kitapintatja sebhelyeit, hús-vér emberként mutatkozik, és anélkül, hogy felismerhetősége változna, áthalad a szilárd formákon. Ezáltal elénk tárja annak tényét, hogy létezik egy olyan dimenzionális világ, amelyet a ma embere még nem ismer. Ennek a felsejlő valóságnak a vizuális bemutatására keresem a képzőművészet adta lehetőségen belül a kifejezési formát.” (Xantus Géza)

Xantus Géza a kortárs művészet eszközeivel a többdimenziós létélményt látható, érzékileg átélhető, újszerű formában jeleníti meg. A háromdimenziós valóságon túlmutatva képes a fénnyel átitatott transzcendens dimenzió érzékeltetésére. Munkáin keresztül olyan művész bontakozik ki, aki nap mint nap keresi és érzékeli a fentebbvalót, a teremtett világunkat átfogó isteni létet, a mindenséget, és ennek a végtelen jelenlétnek a vonzásában él. Egyetemes emberi – az élet körkörös forgása (Gyűrű, Körhinta, Forgás, Jel), élettereink, környezet és ember, ember és Isten viszonya (Fák, Szemle, Építmény Út, Fénysugár Titokderengés, Ég és föld között, Hullámzás, Létra, Szemle) –, valamint bibliai jelenetek és a keresztény hit jelképei (Haldokló Jézus a kereszten és a feltámadással Beteljesedett jelenléte, az égi Bárány, az emmauszi A két tanú és maga a Könyv, valamint az apokalipszis lovasa – Az Ige fehér lovon, Apokalypsis – Szent Mihály legyőzi a sárkányt) elevenednek meg ezen a kiállításon bemutatott festményein. 

A képeken a sokszor és sokak által ábrázolt témákat Xantus Géza saját megfogalmazásában tárja elénk, és figyelmünket a megszokottól eltérő hangsúlyokra helyezi. Mindemellett az eddig bejárt művészpályája lényeges elemeire kaphatunk rálátást, valamint érzékelhető az is, ahogy az évek során letisztultak formái és közvetített gondolatai. Képeinek formavilága, technikai megoldásai által, ahogy a színárnyalatokkal játszik, átjárhatóvá válnak a síkok és dimenziók, és feltárulnak a mögöttes tartalmak is. Jelképesek és kifejezőek a képcímek is. Munkáit egyfajta drámaiság hatja át, mely tetten érhető mind a magányos figurák ábrázolásában, mind pedig a nagy víziók felvonultatásában. Alkotásaiban a látottakon túlmutatóan belső utakat érzékeltet, a szemlélőket a megismerés felé vezeti és a FÉNY vonzásába emeli.

A kiállításon bemutatott képei, többnyire az utóbbi években (2022–2026) vászonra festett olajképei is a FÉNY jelenlétét érzékeltetik, az alakok a Fényből érkeznek vagy a Fény felé fordulnak. A képeken a sötétebb és világosabb színek váltakozása, az árnyalatok és egymást érintő, áttetsző síkok, a körök, forgások, a fény felé vezető spirálok megnyitják és láthatóvá teszik az eget, mintegy prizmaként sűrítik a fehér fényt. A fényt, amely a minden élet forrása, amelynek jelenléte elengedhetetlen tájékozódásunkban, a színek és formák, a közeli és végtelenbe mutató tér, de az idő érzékelésében is, létünk meghatározó kezdete és végtelenbe vezető útja. A fényutakat szemléltető képek útjelzőként állnak, látványuk saját fényúton járásunkban adhat eligazodást. Ajánlom szíves figyelmükbe. 

Hegedűs Enikő
művészettörténész

Elhangzott Gyergyószentmiklóson, a Pro Art Galériában 2026. július 10-én. A kiállítás július 28-ig tekinthető meg.