Romániában, a szocializmus éveiben közel harminc falu tűnt el a mélyben, mert éppen egy épülő gát vagy mesterséges vízgyűjtő tó útjában voltak. Országos szinten több ezer embernek kellett otthagynia ősei sírját, házát, földjét, emlékeit és erőt gyűjtenie ahhoz, hogy máshol eresszen gyökeret, építsen új életet. A legismertebb talán a vadregényes Ada Kaleh sziget, amely a Vaskapu I. építése nyomán került a víz alá, még további tíz Duna-menti településsel együtt. Kevesen tudják, de a Beszterce vizét felfogó békási víztározó is legalább négy falut nyelt el, ám a magyarság számára mégis a szintén elsüllyedt Bözödújfalu szomorú története a legfájóbb, a két évtizeden át az elemekkel dacoló, vízből kiálló templomtorony a falurombolás jelképévé vált.

Egyedülálló élettér tűnt el a mélyben

Kőrispatak után alig lépjük át megyénk határát, máris ott vagyunk a horgászok és hétvégi kirándulók körében igencsak népszerű Bözödi-tónál. Maga a gát, amely a Küsmöd-patak vizét duzzasztja fel, már a Maros megyei Erdőszentgyörgyhöz van közel. Építése 1975-ben kezdődött, 1989-ben fejezték be, a víztározó a végleges vízszintet 1992-re érte el, és Bözödújfalu eltűnt a föld színéről, csupán katolikus templomának tornya magaslott ki a vízből 2014 nyaráig, amikor az is leomlott. Egy különleges falu pusztult el és egy egydülálló nemzeti és vallási közösség tagjai szóródtak szét a világban. A középkorban már létező faluban magyarok, románok, zsidók, örmények, cigányok, szlovákok éltek együtt, és számos hitbéli felekezet: katolikusok, unitáriusok, reformátusok, görög­katolikusok, ortodoxok, izraeliták és székely szombatosok. Ez utóbbi egy különleges vallási közösség volt, amely az 16. század végén alakult ki Erdélyben, tagjait – a székely zsidózókat – számos üldöztetés érte, végül a maradék szombatos közösség ebben a különleges kis faluban lelt békére – egy ideig. A település 169 házszámot számlált, öt temploma volt, a kitelepített lakosság pedig Erdély és a nagyvilág mintegy 30 helységébe szóródott szét.

Az emlékek maradnak, a múlt tovább él

Nyaranta pezseg a környék, vízi sportok kedvelői veszik birtokukba a tavat, de sokakat vonz a víz alá került falu emléke is. A kitelepített lakosok és leszármazottjaik nem engedték, hogy a falu emléke is elsüllyedjen, és már 1995-ben létrehozták az ún. siratófalat, ahol minden évben összegyűlhettek emlékezni, találkozni. Egy romos székely ház falát idézi az emlékhely, rajta emléktábla, előtte kopjafa rengeteg – ami az egykori falu „fizikai” mása, őrzi és mutatja a település szerkezetét, minden faragott fa egy házat „testesít” meg. Harang és harangláb is került az emlékhelyre és egy állandó fényképkiállítás is segít őrizni, feleleveníteni, átélni az egykori Bözödújfalu hangulatát. 

Az egykori falu unitárius templomát nem árasztotta el a víz, de a falurombolás után még épen álló épület – gyülekezet hiányában – tönkrement, anyagát elhordták, gyakorlatilag eltűnt. Ám néhány éve Erdélyben élő bözödújfalusiak kiásták az alapját és maradék falait, így ma már ez a rom is megállásra, emlékezésre késztet.

Harangszó, fényjáték

A templomtorony eltűnésébe sem nyugodott bele a közösség, és adományokból a tó partján felépítették az Összetartozás templomát. Idén nyáron pedig egy komplex, modern, különleges kiállítással bővült az emlékhely kínálata. Információs táblák, digitális tartalmak, QR-kódokon keresztül elérhető leírások, térképek, archív fényképek és hanganyagok, valamint fény- és hangjáték hozza közelebb Bözödújfalu múltját és tragédiáját, a látogató többet kap a megismerésnél: megrázó élményt, átélést. Délben például felvételről megszólal a harang – ez is azt jelzi, hogy egykor itt élet volt. Állandó élet.

A kiállítással egy időben elkészült a bozodujfalu.ro hon­lap is, hiteles információk segítenek elmélyedni ebben a különös történetben. És ha már erre járnak, érdemes Erdőszentgyörgyig is elmenni, ahol a Rhédey-kastély is megtekintésre érdemes, benne pedig egy bözödújfalusi emlékszobát is berendeztek.