Észak-Európában, Ázsia és Amerika tűlevelű erdeiben honos a csonttollú, amely seregélyméretű, társas, barátságos madár. Viszonylag ritkán kerül a mi vidékeinkre, a tapasztalatok szerint akár egy évtizedet is várni kell arra, hogy ide vándoroljanak. Az idei télen azonban számos nagy csapatot észleltek az országban a madarászok. Potozky László csíkszeredai madárfotós, a Polgár-Társ Ala­pítvány vezetője elmondta, idén a legtöbb csonttollút nálunk, Hargita megyében észlelték, illetve a környező megyékből jelentették.

– Idén mintegy százfős csapatokban figyelhettünk meg csonttollúakat, a legnagyobb általam észlelt csoportban több mint kétszáz madár volt. A legutóbbi nagyobb inváziókor azonban kétezres nagyságú csapatot is megfigyeltek és jelentettek a Rombird oldalon

– közölte Potozky László.
Mint mondta, a madarakat két dolog ösztönzi a dél felé vándorlásra, elsősorban a megnövekedett egyedsűrűség a költőhelyeiken, másodsorban pedig a táplálékhiány.

– Év közben a rovarok teszik ki a fő táplálékukat, a téli időszakban leginkább 
a vadon termő bogyófélékkel táplálkoznak. Előszeretettel fogyasztják itt-tartózkodásuk alatt a kökényt, a galagonyát, a madárberkenyét, ez a nagy kedvencük, de más téli, a fagy által megcsípett bogyókat is fogyasztanak, és az almát is nagyon kedvelik

– vázolta a természetfotós.

A gyümölcsök iránti szeretetük miatt a kertekben is meg lehetett figyelni idén őket, főleg, ahol maradt még alma a fákon. Potozky László elmondta, Csík és Udvarhely térségében is többször észlelték a madarakat a gyümölcsösökben, ahol akár napokig is elidőztek.
A csonttollúak igazi csemegét jelentenek a madarászoknak, illetve a természetfotósoknak egyaránt, hiszen csak ritkán lehet megfigyelni, lencsevégre kapni ezeket a csodás kis szárnyasokat.

– Én már tizenegy éve várok erre a pillanatra. Gyönyörű, karakteres kis madarak, csodás a tollazatuk, és bóbitájuk is van

– fogalmazott.
A madarak jól tűrik a hideget, és gyakran fürdőznek hideg vízben. A csonttollúak nemigen tartanak az embertől, olykor forgalmas utak mentén is találkozhatunk a bokrokon táplálkozó madárcsapatokkal, illetve megtűrik maguk közelében az embert, éppen ezért jól fotózható madarak. Ennek minden bizonnyal az az oka, hogy északon nincsenek sokat emberközelben. A táplálék vándoroltatja őket, de a tavaszi hónapokban, április, május elejéig visszatérnek az északi országokba a párosodási időszak és a fészekrakás idejére. Az azonban rejtély, hogy legközelebb mikor telelnek vidékünkön ezek a madarak.