A zarándokok tömött sorokban, fegyelmezetten, énekelve vonultak a búcsú helyszínére. A kordon déli 12 órakor érkezett a Salvator-kápolnához, ahol a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium diákjai elénekelték az „Egészen szép vagy, Mária” kezdetű éneket. Kovács Gergely érsek áldásával haladtak a Hármashalom-oltárhoz.

Mély elköteleződés a jó mellett

A forró napsütéses időjárás ellenére százezrek gyűltek össze a szentmise kezdetéig, amelynek bevezetőjében Urbán Erik, a Kisebb Testvérek Szent István Királyról Nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány provinciálisa kiemelte: „Ez a zarándoklat nem csupán szokás, és nem pusztán lelki feltöltődés. Ez tanúságtétel. Egy közös kiállás, amely azt üzeni: a világ fájdalmai és kérdései közepette sem engedünk a csüggedésnek. Nem a közöny, nem a félelem, nem a reménytelenség oldalán állunk. Mi a hitből fakadó remény pártján vagyunk. És ezt ma együtt ki is mondjuk. A keresztény remény nem puszta bizakodás, hanem mély elköteleződés a jó mellett. Arra hív, hogy ne csak várjuk a változást, hanem mi magunk is részesei legyünk annak. Ezt teszik a zarándokok. Ezt ünnepeljük ma. Kívánom, hogy ez a szent ünnep, a közös imádság és találkozás megerősítsen mindnyájunkat abban, hogy a remény hordozói, a béke munkásai és a teremtett világ megőrzői legyünk – ma és mindennap.”

Kovács Gergely, a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke Ferenc pápa hat évvel ezelőtti beszédét idézte. Mint mondta: „Szétzilált, megtébolyodott világunkban ma is fáj az élet, de teremtő Istenünk ma is gondot viselt ránk. Fogjuk meg egymás kezét, zarándokoljunk együtt, és a Szűzanyán keresztül forduljunk hozzá. Ne csak ma. A hitnek megtartó ereje van. Legyünk a hit és a remény zarándokai.”

Tanítsátok megy gyermekeiteket imádkozni

György Alfréd atya, csíkszentdomokosi születésű kamilliánus szerzetes, a csíksomlyói pünkösdi búcsú idei ünnepi szónoka a lourdes-i barlangnál tett látogatását elevenítette fel, és hangsúlyozta az ima fontosságát: „Az imát nem elmagyarázni kell, hanem imádkozni. (…) Tanítsd meg az embereket imádkozni! A csalódásban, a szenvedésben, a fájdalomban, a reménytelenségben remélni. Testvérem, erre hív ma Mária itt, az ő lábainál. Tanítsátok meg gyermekeiteket imára kulcsolt kézzel lenni. Tanítsátok meg gyermekeiteket imádkozni. Az imádság a remény kapuja, a remény bölcsője. (…) Nagy felelősség a mai békétlen világban. Ez a mi fegyverünk, az imádság, a rózsafüzér, az engesztelés. Lefegyverző bizalom és remény!” – jelentette ki. Hozzátette: gyöngéddé kell válnunk, hogy úgy imádkozzunk, mint egy asszony, mint egy édesanya.

Vegyük észre Mária könnyeit

„Tanítsátok meg a családotokat imádkozni! És hogyha megtanítottuk imádkozni testvéreinket, vegyük észre Mária könnyeit! Máriának most is van oka a sírásra – mondta a szónok, és felelevenítette a Karpátalján végzett munkáját: – Most, amikor kitört a háború nem is olyan rég, ott, Kárpátalján egy hölggyel beszéltem, aki a bombariadó közepette az egyik istenélményét, látomását mondta el. Egy üzenet volt számomra, és most ez egy üzenet számotokra is, amit most közvetítek. Látta Máriát, szemében könnyekkel, egy fekete palást volt rajta, fénylő csillagokkal. És megkérdezte tőle: Mária, miért sírsz, és miért fekete a palástod? Azért fekete a palástom, mert gyászolok. S azért sírok, mert mind a két nép az én gyermekem, aki most háborúban áll. Az oroszok is és az ukránok is. Az orosz nép és az ukrán nép is mélyen Mária-tisztelő nemzet. A magyarok is, és a románok is. A németek is, a romák is, minden nemzet a Kárpát-medencében Mária gyermeke. És fekete a palástja, szeme telve könnyel, Mária szenved, gyászolja gyermekeit! De mik azok a csillagok? A csillagok, leányom, mondta a látomásban Mária, a ti imáitok, a ti együttérzésetek. A ti testvériségetek. Vegyük észre Mária könnyeit! Legyünk csillagok az ő gyászoló palástján. Testvérek vagyunk mindnyájan, Mária gyermekei, palástjának ékei!”

Hálát is adjunk!

György Alfréd atya ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet: ne csak Mária könnyét, de örömét is, mások örömét is vegyük észre, ne csak kérjünk, könyörögjünk, hanem hálát is adjunk. „Mária örömünknek oka, de szerezzünk mi is örömet neki. Szerezzünk örömet azáltal, hogy észrevesszük mások örömét, hálát adunk érte és bemutatjuk Máriának” – figyelmeztetett. Hozzátette: nem csodálkozni kell, nem bámészkodni kell, nem híresztelni kell, vagy pánikot kelteni, hanem szerető jelenlétben ott lenni.

Egy másik kárpátaljai példán keresztül rávilágított: a boldog ember nem fázik. „A közömbösség, a közönyösség és az elmagányosodás hidegében fázunk (…), hogyha örömet tudtunk szerezni, hogyha fölmelegítettük valakinek a félelemtől didergő, magánytól fázó lelkét, hozzuk el Máriához örömünket, mások örömét, s meséljük el neki, Mária, mi a te gyermekeid vagyunk, s olyan jó volt látni a boldog ember arcának ragyogását” – tanácsolta.

Ne hagyjátok magára a szenvedőket, az elesetteket!

„Jézus mindig kiválasztja a szenteket, Mária is kiválaszt magának szenteket. Így választotta ki szent Kamill atyánkat is. A jubileumi évben az ő megtérésének 450. évfordulóját ünnepeljük. Aki azt mondta, »légy olyan a betegágynál, mint a virág, ami illatát árasztja és betölti a szobát«. A te szeretetednek az illata, a te jóságodnak az illata árassza el, töltse be szeretteid életét, a betegek, szenvedők életét. Légy Isten irgalmának illata találkozásaidban! A remény gyógyító jelévé kell válnod e világban!” – mondta György Alfréd atya.

Tisztítsuk meg lelkünket, itt, Mária lábainál

Az ünnepi szónok arra is intette a híveket, hogy ne káromkodjanak: „Sajnos nemcsak őseink erényeit, de bűneit is örököltük, mondja Márton Áron püspök atyánk, ha a remény zarándokai, a remény hordozói szeretnénk lenni, vigyázzunk, ne szennyezzük a környezetünket, lelki környezetünket káromkodással és csúnya beszéddel. Ahány percet csúnyán beszélünk, napjainkban annyi percet hallgassunk és imádkozzunk” – kérte a jelenlevőket a kamilliánus szerzetes. Méltatta a zarándokok teljesítményét: „Megtenni több millió lépést, nem vonakodni a küzdelemtől, megtenni ezer kilométert a csíki áhítat, a magyar hit, a székely virtus, az imádkozó ember erénye. Hozd ide feszültségedet, fáradtságodat, félelmeidet, küzdelmeidet, Mária anyai szeretete megszelídít téged! Legyél segítő jelenlét a szükségben. Segítsünk a háború, az erőszak, az embertelenség, a természeti katasztrófák testi-lelki áldozatain. Parajd, Háromszék, otthont veszített családok, családot elveszített otthonok Kárpátalján és szerte a világon. Elvándorolt fiatal nemzedék reményvesztett pénzkeresése, szülők nélkül felnövekvő, vendégmunkás nemzedék. Jöjjünk vissza a nyeregbe, Mária lábaihoz. Földi életünk reménycsillagához! Egy szívvel-lélekkel. Szent Kamill száz kezével, tenyerén hordott szívével fogjuk meg Mária kezét, sebzett embertársaink életét, emeljük a magasba, Jézus és Mária szívéhez” – javasolta. De arra is figyelmeztetetett, hogy ezt együttérző, ne sajnálkozó lélekkel tegyük, hiszen a sajnálkozó szeretet látszólag arany, valójában sár.

Végezetül György Alfréd atya azt javasolta: „Vidd haza Máriát otthonodba, családod körébe! Imádkozzál és ne feledd, Mária égi édesanyánknak reményei vagyunk! Ő két karjába zárja minden hozzá forduló gyermekét, kapaszkodjunk föl gyermeki bizalommal karjaiba. Egyik karján Jézus, másik karján te is lehetsz. Vagy add föl karjába hitvesedet, gyermekedet, szüleidet, barátaidat, papjainkat, püspökeinket, a szenvedőket. Mária karján van helyünk mindannyiunknak! Mária reménykeltő ölelését add tovább! Csak az tud igazán ölelni, akit már a keblére ölelt az Isten, Mária ölelésében és mosolyában.”

A kamilliánus szerzetes a szónoklatát azzal az imával zárta, amelyet a nagymamájától tanult, és amely elkísérte életútján.

A pünkösdszombati búcsú a himnuszok eléneklésével ért véget.

– Jó érzés most is, és még sokáig jó érzés marad, úgy gondolom, nemcsak nekem, hanem a jelen levő néhány százezer magyarnak is – összegezte kérésünkre a csíksomlyói búcsún való részvételét Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke. Mint mondta, számára a búcsú a remény üzenetét közvetíti: – Az ember sokszor úgy érzi, elveszíti a reményt, és aki így érzi, annak javaslom, hogy jöjjön el ide, vagy akár tovább, a csángókhoz.