Volt idő, amikor minden stadionban forogtak a gólok – szó szerint. A forgólapos eredményjelzők az 1920-as években jelentek meg Angliában és Németországban. Fél évszázadon át ők voltak a futball hivatalos gólkrónikásai: kézi erővel, kartonlapokkal, forgatással jelezték, ki áll jobban az adott pillanatban. Az 1970-es évektől azonban villany jött, és vitte a régi módit – először izzók, aztán LED-ek villogtak, míg a lapozós technika lassan visszaszorult a kis stadionokba, alsóbb osztályokba, majd eltűnt. Vagyis... majdnem.

Még él az elfeledett technika

Székelyudvarhelyen, még mindig kapaszkodik a múlt. A sétatéri stadionban a Vasas Femina hazai meccsein egy százéves találmány él tovább – egy öregúr vállán. A Vasas klubelnökének, László Bélának az édesapja, Ernő bácsi 2012 óta kezeli az eredményjelzőt, amióta az udvarhelyi lánycsapat itt játssza a hazai találkozóit.

Azóta a kijelző kezelője hóban, fagyban, szélben, esőben, tikkasztó hőségben egyetlen hazai meccset sem hagyott ki. Amíg mások a lelátóról szurkolnak, ő a lelátó jobb oldalánál figyeli a játékot – nemcsak azért, hogy élvezze, hanem hogy villámgyorsan reagáljon, ha változik az állás.

Egy-egy gólra ő az első, aki válaszol: fordít egyet a megfelelő lapon. Mert a Vasasnál még mindig kézzel írják a történelmet.

A „számlálható” végtelenség

A rutinos kijelzőkezelő sosem indul el a táblák nélkül. Nála ez nem babona, hanem gyakorlat: az 1-es, 2-es és 3-as számokból kettőt visz magával, a 4-es, 5-ös és 6-os számjegyekből pedig egyet-egyet. Egy 6–3-as eredményig tehát minden rendelkezésre áll. De ha valaki hetet rúg, akkor már jöhet a „forduló” – vissza kell menni a tartalék számokért. „A Hermannstadt ellen benne van a hetedik is, az a szám nincs itt?” – vetem fel a meccs előtt.

„Ha a szükség megkívánja, majd itt lesz” – válaszolja Ernő bácsi, és úgy is lett: a Vasas 7–1-re verte a vendégcsapatot.És volt idő, amikor nemhogy egyet kellett fordulni a tartalék számokért, hanem kétszer is, és még akkor sem volt elég a hely. A 2013–2014-es idények például mintha direkt az ő sportos logisztikai képességeit akarták volna próbára tenni: 2013 novemberében a Vasas Femina 10–0-ra ütötte ki a Marosvásárhelyi Ladies csapatát, két hónappal korábban 12–0-ra győzte le a Bákói Măgurát, majd 2014 szeptemberében 13–0-ra mosta le a Sporting Lugașt. Kétjegyű számú táblák akkor sem voltak, de Ernő bácsi nem esett kétségbe. Egyszerű trükkhöz folyamodott: két táblából rakta ki a kétjegyű számokat, nekitámasztva azokat az eredményjelző előlapjának. „Ez már háromdimenziós, ilyet a digitális kijelző sem tud” – mondaná erre egy műszakis.

A táblázás nem merül ki a számokban. Két nagy tábla is jár a szett mellé: az egyik a VASAS FEMINA, a másik a VENDÉG feliratot viseli.

Ami elsőre nem látszik: az egyik hátlapján ott lapul a SZÉKELYFÖLD, a másikon a MAGYARORSZÁG felirat.

Mindez egy régi barátságos focimeccs örökségeként. 2014-ben, amikor a két női válogatott összecsapott Székelyudvarhelyen (és Magyarország 5–0-ra nyert), ezek a táblák szolgáltak hivatalosan, erre a meccsre készültek. Azóta örökségből funkció lett, és az eredményjelző új otthonra lelt Udvarhelyen a Vasas hazai meccsein.

László Ernő bácsi nem bíró, nem edző, és nem is játékos. Mégis minden hazai meccs része.

Ő az, aki nem rúgja, de cipeli a gólokat. Csendben, fáradhatatlanul, lapról lapra viszi tovább a Vasas Femina élő gólarányát – s vele együtt egy olyan korszakot, amely máshol már csak archív képeken létezik. Ernő bácsi a múlttal írja a jelent mindenki szeme láttára. Táblára.

A székelyudvarhelyi sétatéri stadion 2021-ben kapott ajándékba egy modern(nek szánt), három méter hosszú, másfél méter magas elektromos eredményjelzőt a Székelyföld Labdarúgó Akadémiától. A kijelző mutatja az időt, a csapatneveket és az aktuális állást, de az olyan alapvető extrák, mint a hosszabbítás percei, már kimaradtak a repertoárból. A mai technikai elvárásokhoz mérten ez is inkább retró már, és csak a Székelyudvarhelyi FC mérkőzésein láthatjuk működésben. A Vasas Femina pedig maradt a kézzel fogható múltnál – és egy olyan rendszernél, ahol nem kell elemcsere, csak egy szorgalmas öregúr és néhány jól elhelyezett szám.