Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékére március 15-én hagyományosan a Nyerges-tetőn gyűltek össze ünnepelni péntek kora délután. Az esemény a lobogófelvonással kezdődött, amelyet ezúttal is a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület huszárjai tűztek ki.

Az ünnepi beszédek sorát Szántó László, Csíkkozmás polgármestere kezdte, mint mondta, a múlt eseményei minket is arra köteleznek, hogy harcolnunk kell.

– Március 15-e a magyar történelem egyik legfontosabb eseménye. Olyan eseményre emlékezünk, amely összefogta az egész magyar nemzetet, az önrendelkezés kivívásának reményében. Ezen a dátumon a kollektív szabadságvágyunkat fejezzük ki.

A mai nap lehetőséget szolgáltat arra, hogy megemlékezzünk elődeink bátorságáról és áldozatkészségéről, illetve megerősítsük magunkat azon értékek mellett, amelyért küzdöttek. A szabadságért való harc sosem ér véget

– mondta Szántó.

Tánczos Barna szenátor beszédében a Márton Áron Tehetséggondozó Központ fiataljainak a március 15-höz kapcsolódó és „csokorba szedett” gondolatait osztotta meg. Ők, a XXI. század márciusi ifjúi a következő gondolatokat mondták: büszkeség, kiállás, harc, szabadságért való küzdés. Mint mondta: 176 évvel ezelőtt március idusán az akkori fiatalok ugyanezekért a gondolatokért szálltak harcba, az elmúlt évszázadok, évtizedek viszontagságosak voltak.

– Számtalanszor kellett harcba szálljanak őseink a magyar szabadságért. Bizonyságot kellett tegyünk nemzeti identitásunkról, újra és újra győzelemre kellett vigyük a magyar szabadság ügyét. Hihetetlen, hogy mekkora belső erőt és meggyőződést mutat, amit megfogalmaztak a XXI. századi márciusi fiataljaink. Azt jelenti, hogy nagyszüleiktől és szüleiktől jó nevelést kaptak. Azt jelenti, nem hiábavaló évente megemlékezni március 15-éről. Valami talán mégis hiányzik, amikor az elbukott szabadságharcról beszélünk, ez nem más, mint a győzelem. Hajlamosak vagyunk az elvesztett szabadságharc miatt a győzelmet második sorba szorítani, de mit is jelent a győzelem? Mit jelent a magyarság számára a győzelem? A magyar fiatalok 1848 tavaszán szembeszálltak az elnyomó önkényuralommal, tettre kész és elszánt fiatalok voltak. Ez győzelem, a vereség ellenére is, mert senki sem tudta legyőzni a magyarok szabadságszeretetét – mondta Tánczos.

Szerinte: a magyar szívekben, a szabadság reményének lángja sohase aludt ki, pedig számtalanszor temettek bennünket a vesztes szabadságharc után két vesztes világháborút, egy szörnyű kommunizmust, és túléltük az elnyomást és beolvasztási próbálkozásokat. A magyar győzelem a megmaradás győzelme, a siker és a kudarc lehet pillanatnyi, de az igazi sikert a magyarság ezeréves történelmében érthetjük meg igazán.

Győzelem minden magyar családba születő csecsemő, minden magyar szó, amit kisgyerek tanul a szüleitől, győzelem az édesanya, a szeretet és az édes hazám, mindezek olyan szavak, amelyet igaz magyar szív tud érteni és érezni igazán. Ezek a mi győzelmeink, de a munka is győzelem, az áldozatok árán hullott veríték. Győzelem, hogy Székelyföld volt, van és lesz, akárcsak múltunk, jelenünk és jövőnk

– hívta fel a figyelmet a szenátor. Tánczos végül kitért a 2024-es választások fontosságára is, kérte az ünneplőket, hogy szavazzanak, hogy a magyar érdekeket az országon belül és kívül is érvényesíteni tudjuk.

Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke szerint: március 15-e az az ünnep, amely a székelység számára leginkább átélhető. A székelység hatalmas áldozatot vállalt a forradalom vívmányaiért való kiállásával.

– Azt gondolhatnánk, hogy a budapesti fiatalok és a székely határvédők és földművelők politikailag távol álltak egymástól, pedig nem. A szabadság és az ezzel járó jogok követelése számukra is ugyanolyan fontos volt, mint a márciusi ifjakként emlegetett forradalmároknak

– mondta a megyeelnök.

Hozzátette: a székely nép tudatalattijába mélyen bele volt kódolva a szabadság utáni vágy, mint ahogyan az ünnepi, történelmi emléknapjaink is jelzik azt.

Beke Mihály, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának első beosztott konzulja Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének ünnepi üzenetét osztotta meg, majd ft. Veress Sándor-Levente plébános közös imára hívta az ünneplőket.

A beszédek mellett a Hargita Székely Néptáncegyüttes, illetve a csíkkozmási Bojzás Néptánccsoport és a Tuzson János Fúvósok emelték az ünnep hangulatát. A közel másfél órás megemlékezés koszorúzással ért véget.

​