– Milyen volt a világbajnoki címig vezető utad?

– Ez egy próbából álló versenyszám volt, amiért két elismerést szereztem meg, egy amazon és egy összesített bajnoki címet! Az utam már négy éve elkezdődött, kiemelten a felkészülést március elején kezdtük el a csapattal. Nagyon intenzív volt, de nem éreztem nagyon megterhelőnek, valószínű azért, mert nagy szeretettel csináltam.

– Hogyan élted meg a versenyt magát, és milyen volt a dobogó legmagasabb fokára állni?
– Úgy érzem, hogy fejben elég jól tudtam kezelni a helyzetet, vagyis jobban, mint tavalyelőtt. Elmondhatatlan érzés volt a dobogó tetejére állni, akkor még kicsit hihetetlen is volt, de most már felfogtam, hogy igaz, és megcsináltam. Nagyon kevés versenyzőnek sikerült meglőni azt a pontszámot, amit saját magától a verseny elején elvárt. Ennek a dolognak nehezítő tényezői voltak a nagy meleg, és az is, hogy a versenyzők nagy része nem saját lóval indult. Mindez hozzájárulhatott ahhoz, hogy nem teljesítettek úgy, ahogy elvárták maguktól.

– Milyen kihívást jelentett a versenyszám, amiben diadalmaskodtál?

– Mivel egyetlenegy próbából állt a verseny, ezért nem voltak különböző kihívások, a lovasíjászat által megkövetelt összpontosítás, gyorsaság és mentális jelenlét volt a legfontosabb.

– Mik a legközelebbi kihívások számodra, mire készülsz a közeljövőben?

– Most egy kicsit pihenek, de jövő héttől folytatódnak ismét a versenyek. Az idei országos bajnokság döntőjéig még van hat verseny, amiből négyen szeretnék indulni, és remélem, hogy ezeken a versenyeken felül tudom múlni a világbajnoksági eredményemet! A következő verseny egy hét múlva lesz, az országos bajnokság döntője pedig októberben, ezzel a versenyszezont lezárjuk. Az ősz és a nyár folyamán pedig remélem, még alkalom nyílik a csapattal közös programokra: bemutatókra, edzőtáborokra és lovaglásokra. Nem utolsósorban a mester 3-as vizsgára való felkészülés áll előttem.

– Minek köszönheted ezt a fantasztikus teljesítményt?
– A teljesítményemet leginkább a kitartó munkámnak köszönhetem, mert munka nélkül nincs a sportban teljesítmény, bármennyire tehetséges is valaki. De köszönettel tartozom Lőrincz Rómeónak, aki mindennap velem edzett, és annak a lovasíjász közösségnek, amelyiknek tagja vagyok. Nagyon sokat segített Gáll Levente, valamint Konkoly Merse, aki a lovat biztosította, és mindig mellettem állt. Hatalmas köszönet jár a családomnak is, akik végig támogattak. És természetesen Kassai Lajos lovasíjász mesternek, mert nélküle ez az egész nem jöhetett volna létre.