Október derekán Duna­szerdahelyen startolt a Magyar Kézilabda-szö­vetség által létrehozott és működtetett edzőképzési program, amelynek hivatalos megnevezése „határon túli”, bár Juhász István, az MKSZ sportszakmai igazgatója és Elek Gábor, az egyik állandó előadó is sokkal többet lát e kezdeményezésben szűken vett sportszakmai feladatnál. Felvidék után Kárpátalja felé vették az irányt az edzők, de a beregszászi eseményre volt aki azért nem tudott elmenni, mert útközben két ellenőrző ponton is át kellett volna haladnia, és fennállt a veszélye, hogy ha fennakad, már viszik is – nem edzőnek, hanem a háborúba katonának. Október 30-án a partiumi Mezőfényen Bakos István 78-szoros magyar válogatott kapusedző is csatlakozott a programsorozathoz.

Sugár Timi megmutatja

November 23-án Székelyud­var­helyen, a hónap végén pedig a délvidéki Adán folytatódik a képzés, ismét Elek Gáborral és Varga Mártával, valamint a Délvidéken egy újabb közelmúltbeli válogatott átlövővel, Laluska Balázzsal.
Az udvarhelyi sportcsarnokban Juhász István, az MKSZ szakmai igazgatója köszönti majd a képzésre jelentkező több mint harminc székelyföldi edzőt, majd Horváth László EHF-mesteredző tart bemutató edzést a legkisebbeknek, vagyis a szivacskézilabdásoknak. Elek Gábor a 14–16 éves szélsőknek tart gyakorlati képzést, Lattenstein Dániel pedig a kondicionális képességek fejlesztése témakörében tart bemutatót a magyar kormány és az MKSZ jóvoltából a Bányai János Műszaki Szakközépiskola sporttermében nemrégiben átadott erőteremben. A képzés során az udvarhelyi hálóőrök a 101-szeres magyar válogatott Sugár Tímeától, a Ferencváros BL-ezüstérmes egykori klasszis kapusától tanulhatnak.

Több mint kézilabda

Elek Gábor, az Esztergom jelenlegi, a Ferencváros 2008–2023 közötti trénere a Fradival már edzőtáborozott Sepsiszentgyörgyön, szövetségi kapitányként pedig a tokiói olimpia előtt Székelyudvarhelyre vitte a válogatottat – a helyi gyerekek visszautasíthatatlan kérésére a magyar nemzeti együttes első olimpiai „felkészülési mérkőzését” a szentegyházi pályán vívta, a helyi zenekari és kórustagokkal – mindezek ismeretében érthető, hogy így beszél új szerepköréről: „Ezen a felkérésen nem kellett sokat gondolkodnom. Pontosabban semennyit sem. Ilyen jellegű programban egyébként sem most veszek részt először, ennek elég régi az előtörténete. Amikor például idén meghívtak Szatmárnémetibe, a magyar napokra, egy kerekasztal-beszélgetésre, a helyi edző kollégákkal már régi ismerősként köszönthettük egymást a partiumiakkal. Most Dunaszerdahelyen kezdtünk, nyugodtan mondhatom, a szakmai töltet mellett igazi családias hangulatban, légkörben. Úgyhogy hasonló várakozással, örömmel megyek Székelyudvarhelyre is – mondta az Esztergom edzője.
Csakúgy, mint a két fő szervező, az MKSZ részéről, Juhász István és Horváth László EHF-mesteredző, képzésiközpont-vezető. „Ez a program nekem sokkal többről szól, mint arról, hogyan kell futni, dobni, kézilabdázni. Ez nem szűken vett sportszakmai, hanem nemzeti ügy. Ahogyan a kollégák is mondják, nem határon túli, hanem határtalan. Ha ebből a partiumi, székelyföldi, felvidéki és délvidéki edzők az összetartozás érzése mellett új szakmai ismereteket, értékes tudást is nyernek, az nekem inkább hab a tortán, de a programnak ez természetesen alapvető célja. Az pedig már az igazi „win-win szituáció”, ha a kollégák olyan játékosokat is nevelnek, akik évekkel később a magyar válogatottat erősíthetik” – mondta Juhász István.
Ez utóbbi már nem is remény, hanem tény. Elegendő csupán a magyar kézilabda legdélebbi bástyáját, Adát említenünk. Innen indult többek között a felnőtt női válogatottal az év végi világbajnokságra készülő, már az előző vb-n is szerepelt Albek Anna, a nyári, junior Eb-n győztes magyar csapat kulcsfigurája, a torna legjobb kapusává választott Zaj Klára, valamint a junior vb-ezüstérmes, a felnőtt nemzeti együttesben is egyre meghatározóbb Ilic Zoran. Az adai utánpótlás is biztosítottnak tűnik, a 2010-es korosztály idén ugyanis szerb országos bajnoki címet nyert. Ami ott bravúr, az a Felvidéken szinte alapvetés, hiszen a Dunaszerdahely a női szakágban minden korosztályban indít együttest a szlovák bajnokságban, és azok meg sem állnak a dobogóig. Az idén először szlovák bajnok felnőtteknek tehát van honnan, miből meríteniük. A székelyudvarhelyi fiatalok ugyancsak a román bajnoki végjátékok sikeres résztvevői, a partiumiak pedig, kihasználva az anyaország földrajzi közelségét, azzal vészelik át a regionális román utánpótlás-versenyrendszer hiányát, hogy a legjobbak a magyar sportakadémiai rendszerhez csatlakozhatnak Debrecenben, vagy az MKSZ képzőközpontjához Hajdúnánáson.
A trianoni határokon túl közel kétezer, a magyar kézilabdához kötődő, igazolt sportolót tartanak nyilván, a mennyiség minőséggel és nehezen leírható, a kézilabdán, a sporton messze túlmutató érzelmekkel párosul. Így egyáltalán nem túlzás a partiumi és székelyföldi utánpótlás nevelésének elősegítésére létrehozott alapítvány neve: Együtt növünk fel.