– Kérlek, mutatkozz be a Hargita Népe olvasóinak!

– Székelyudvarhelyen születtem, és idén júniusban leszek 17 éves. Nyolcévesen kezdtem a kézilabdát, és jelenleg bal szélső poszton játszom a Nemzeti Kézilabda Akadémia leigazolt játékosaként. Az idei versenysorozatban U17, U19 és NBII-es bajnokságokban léphetek pályára, így mindhárom csapatot erősítem.

– Hogyan és mikor ismerkedtél meg a kézilabdával? Kik voltak az első edzőid?

– 2015 őszén a szüleim Székelyudvarhelyen levittek egy kézilabda-toborzóra, ahol rögtön magával ragadott ez a sportág. Habár akkor még leigazolt atlétikás voltam, attól a naptól kezdve nem is volt kérdés számomra, hogy a kézilabda mellett döntök. Az első edzőm Sándor Alíz volt, akitől megtanultam az alapokat és belém oltotta a játék szeretetét. Ifi 3-ba Mihályfalvi Ernő edző keze alá kerültem, akitől szintén rengeteget tanultam egyénileg és csapatszinten egyaránt. Illetve sokat köszönhetek Mester Zsolt edzőnek is, aki mindig biztatott és bátorított az álmaim, céljaim elérésében. Amikor kikerültem a Nemzeti Kézilabda Akadémiára, akkor ifjabb Kiss Szilárd és Hajdú János edzők irányítása alá kerültem, akik rengeteget dolgoztak velem, hogy fel tudjam venni a kinti játék ritmusát és megtaláljam a helyem a csapatban.

– Miért éppen ezt a sportot választottad?

– Szüleim már kiskoromban sokféle sportágba bevezettek. Korán megtanultam biciklizni, sízni, úszni, görkorcsolyázni, korcsolyázni, és hatéves koromban beírattak atlétikaedzésre, ahol csodás éveket töltöttem, mégis a kézilabda felé húzott a szívem. Ugyanis édesanyám is kézilabdás volt. Ahogy kipróbáltam a kézilabdázást, rögtön elvarázsolt, nem volt kérdés, hogy ez lesz az én sportágam, amiben ki akarok teljesedni.

– Miként vezetett az utad a Nemzeti Kézilabda Akadémiára?

– Édesanyám egy erdélyi továbbképzőn hallott először a Nemzeti Kézilabda Akadémiáról és arról, hogy nyári táborokat szerveznek gyerekeknek. Tízévesen születésnapomra egy nyári tábort kaptam a szüleimtől ajándékba és annyira megtetszett a hangulata, hogy utána többször is visszamentem. 2021 nyarán, a tábor végén behívót kaptam a Nemzeti Kézilabda Akadémiára, és abban az évben lettem a NEKA család tagja.

– Hogy érzed magad Magyarországon?

– Nem volt könnyű, hiszen 14 évesen kaptam a behívót az Akadémiára, és több mint 800 kilométer távolságra kerültem a szüleimtől, a szeretteimtől, de nagyon elfogadó, segítőkész és családias légkör fogadott. Az edzők, a nevelők, az osztályfőnököm, a csapattársak, az osztálytársak hamar elfogadtak és mindenben támogattak, a szüleim pedig gyakran meglátogattak. Hamar beilleszkedtem és nagyon jól érzem magam azóta is.

– Hogy telik egy átlagos napod?

– Korán kelek, majd reggelizés után edzésre megyek, onnan pedig iskolába. Suli és ebéd után újabb edzés, majd vacsora. Az esti órákban szoktam a tanulni, illetve ilyenkor szoktam beszélni a családommal, a közösségi oldalakat kihasználva csevegek keveset az otthoni barátaimmal, vagy az akadémista lányokkal töltök egy kis időt.

– Milyen érzésekkel viselted a magyar válogatottmezt?

– Nagyon boldog voltam, amikor megkaptam a behívót a magyar ifjúsági válogatottba. Ez volt a dédelgetett álmom, de nem mertem hangosan soha kimondani. Amikor ott álltam az első mérkőzésen a válogatott mezben, és szólt a magyar himnusz, az leírhatatlan érzés volt. Könnyek szöktek a szemembe, és azt éreztem, hogy ezekért a pillanatokért érdemes élni és dolgozni.

– Milyen eredményeket értél el eddig a kézilabdában, és mire vagy a legbüszkébb?

– 2022-ben a diákolimpia országos döntőjén aranyérmes lett a csapatunk, ahol engem beválasztottak az All Star csapatba. 2023-ban az U17-es csapattal országos bajnokok, míg az NBII-es csapattal aranyérmesek lettünk. Mindent megteszünk, hogy az idei szezonban is hasonlóan jó eredményeket érjünk el a Nemzeti Kézilabda Akadémia csapataival. Idén a magyar ifjúsági válogatottba való behívás okozta a legnagyobb sikert számomra, melyet a hétvégén, Sepsiszentgyörgyön tartott nemzetközi torna megnyerése tett még ragyogóbbá. 

– Mesélj a terveidről, céljaidról, álmaidról, amiket el szeretnél érni a kézilabdában.

– Szeretnék minél magasabb szintre eljutni ebben a sportágban, ezért dolgozok nagyon elszántan, és mindennap úgy kelek fel, hogy jobb kell legyek az előző napi önmagamnál, melyben a jelenlegi edzőim nagyon sokat segítenek.

– Mit üzennél azoknak, akik most kezdik a kézilabdát, vagy csak kipróbálnák?

– Biztatni és bátorítani szeretném őket, hogy dolgozzanak kitartóan és bízzanak magukban, mert akkor bármilyen célt elérhetnek.