Harmadik napja újdonsült Erste Liga-bajnok a Gyergyói HK a sportág, valamint a város történetében először. 
A GYHK hokisai jobb évet nem is kívánhattak volna ennek a bajnoki címnek – és még hátravan a román bajnokság is –, hiszen a gyergyószentmiklósi jégkorong épp idén ünnepli 75. éves fennállását.
Hányattatott út vezetett idáig a gyergyói jégkorongnak, amelynek a legnagyobb reménységét, a kezdetek után a megépült új jégpálya hozta el, ám végül nem hozta meg az áttörést, miként a 90-es évek sem, amikor a legjobb hokisok elvándoroltak, Magyarországra, vagy épp a helyi riválisokhoz. A 2000-es években felcsillant a remény, amikor a 2001/2022-es idényben ezüstérmet sikerült szerezni, sőt a MOL Ligában való indulás is rákacsintott a gyergyói hokira. Ennek viszont nagyon súlyos következményei voltak, amelyek hosszas vergődés után a csődközeli állapothoz sodorták a gyergyói hokicsapatot, a Progymot.
Megváltásként érkezett öt évvel ezelőtt a jelenlegi tulajdonosi csapat, amely megálmodta és létrehozta a Gyergyói Hoki Klub koncepciót. Lépésről lépésre igyekeztek összerakni a puzzle-darabokat és bár a torkuk összeszorult a 2020/2021-es idény végén, amikor meghatározónak hitt gyergyói nevelésű játékosok garmadát kellett elküldeni a csapattól. „Látni kell, ha eredményesek akarunk lenni, akkor minőségben, méretben és sebességben is növekednünk kell. Olyan játékosoktól kellett megválnunk, akik helyére az ő karakterében magasabb minőséget képviselő játékost hozunk” – fogalmazott akkor Szilassy Zoltán vezetőedző, akik már akkor a csapat trénere volt.
És érkeztek az új székely játékosok, akik Magyarországról hazajöttek és jöttek a jobb légiósok. Ezzel a kerettel már tavaly a döntő küszöbére ért a csapat, és lépéselőnybe is került a Ferencvárossal szemben az elődöntőben. Csakhogy… Jött az a fránya Covid. Szinte a teljes keret kidőlt, és minden terv összedőlt pár nap leforgása alatt. Az idei szezonban még történt egy kisebb keretmélyítés a hazai részen, míg a légiósok tekintetében minőségi sportolók érkeztek. Ez pedig kiegyensúlyozott alapszakaszt eredményezett és tartást a rájátszásban, majd aranyérmet. Egy kisváros nagy büszkeségeivé váltak. Jó helyre került a trófea, ahol a szurkolók is nagyon tudják értékelni ezt az aranyat. 
Üröm lehet az örömben, hogy a meccs végén tízesével tűntek el botok, kesztyűk, valamint fejvédők. Az ilyen mértékű „önfeledt” ünneplés azonban nem volt korrekt a csapattal, a játékosokkal szemben.