Ha végigtekintünk a Nemzetek Ligája sorsolásán a magyar labdarúgó-válogatottal egy négyesbe került csapatok névsorán, két dolgot azonnal megállapíthatunk. Az egyik az, hogy lassan az „unásig” játszunk a németekkel, a másik pedig, hogy végre itt az alkalom, hogy visszavágjunk Hollandiának a közelmúltban nekünk kiosztott fájó pofonok miatt.
Meg lehet unni a németek elleni futballpárharcot? Ugyan már! Bárhol, bármilyen téttel is csapjon össze velük a magyar válogatott, az nem hétköznapi esemény. Legyen szó világbajnoki döntőről (jó-jó, tudom, az a német együttes nevében viselte a „nyugat” szócskát), Európa-bajnoki vagy Nemzetek Ligája-csoportmeccsről, a tét mindig óriási. Öröm kimondani, az utóbbi néhány évben valódi presztízsharcot vívott a két egylet. Az EL-ben egyetlen pontot engedtek át Németországnak Marco Rossi fiai, míg az Eb-n, hazai pályán szorongatták őket egy felejthetetlen mérkőzésen.

Akik az utóbbi egy évtizedben kezdték követni a magyar labdarúgó-válogatottat, talán el sem tudják képzelni azt, hogy micsoda mélyponton volt a nemzeti együttes a 90-es és a 2000-es években. Futballrajongó diákként a legemlékezetesebb mérkőzés, amin a helyszínen szurkolhattam, az egykori Népstadionban egy gól nélküli döntetlen volt Németország ellen, 1994-ben… Ezt az októberi találkozót alig három hónappal előzte meg Eindhovenben a Hollandia elleni barátságos 1–7. Igaz, a németek ellen már nem Verebes „Mágus” József ült a válogatott kispadján, hanem a korábbi „szőke szikla”, Mészöly Kálmán.  Tudom, azóta „becsúszott még egy 1–8 is a németalföldiekkel szemben, méghozzá 2013-ban, vb-selejtezőn. Ez azonban számomra abba a korszakba esett, amikor a sok-sok kudarcot követően hitehagyottan fordítottam hátat a magyar labdarúgásnak. Hogy aztán néhány éven belül újra magával ragadjon a már nem is annyira kicsi és már nem is annyira savanyú futballunk. 
Újra van miért, kiért lelkesedni, ráadásul itt az idő, hogy visszavágjon a magyar együttes a hollandoknak. Megérdemelné minden magyar futballrajongó, aki átélte a mögöttünk álló évtizedek mélypontjait. Talán én magam is újra a helyszínen szurkolok majd valamelyik válogatott meccsen, feltéve ha kapok jegyet…