A jégkorong egy olyan sportág, ahol előfordul néha egy kis verekedés két vagy több fél között. Ez olykor a játék része, Észak-Amerikában meg show-elem is ráadásul. Éppen ezért a jégkorongcsapatok igyekeznek egy-egy verőlegényt alkalmazni, akinek a szokásos játék mellett van egyéb feladata is. Többek között a verőlegény, ha kell, akkor megvédi főleg a legponterősebb csapattársait az ellenfelek atrocitásaitól, a provokálókkal szemben áll, s ha kell, akkor bunyóba is keményen beszáll. Van csapat, ahol egy, de akad olyan is, ahol két vagy három verőlegényt alkalmaznak, hiszen míg egyik az eltiltását éppen tölti, addig legyen, aki őt pótolja.
Jó harminc éve a nagyobbak mindig kioktatták a „diszkógólyákat”,  hogy a legerősebb legényt ne bámuld, ha teheted, kerüld el, ne szólj hozzá és annyit igyál, hogy nehogy véletlenül kötődni kezdj vele. Ez aranyszabály volt akkor, és gondolom, most is. És ugyanez az aranyszabály a hokis verőlegényekkel szemben is: ha lehet, kerüld, ha provokál, ne válaszolj, és a legfontosabb, hogy még véletlenül se üss te elsőnek!

Csütörtök este az Újpest a Gyergyói HK csapatát fogadta, de ma már senki nem a lilák sikeréről beszél, hanem a Coatta és Dalhuisen esetéről. Utóbbiról kell tudni, hogy csapattársával, DiDiometevel kettesben a tekintély parancsolása is a dolguk a jégen, gólokat, pontokat is szereznek, de verőlegényként is megállják a helyüket. Szóval a fent említett meccs 43. másodpercében történt, hogy a lilák védőharmadában Dalhuisen ütőjével meglökte Coattát (egyébként hasonló lökés több tíz is van egy meccsen, de ebből baj nem szokott lenni, legfeljebb egy kisbüntető, de az is ritkán), aki visszafordulva teljes erővel a gyergyói hokis lábára ütött, szintén hokibottal. Csak jelzem, hogy már U10-ben is verés jár egy, a Coattáéhoz hasonló mozdulatért. Az újpesti hokis szerintem nem mérte fel, hogy kivel áll szemben, persze az eset egy kis „kardozással” folytatódott, majd Dalhuisen agya elborult és ütött. Egyet. Jobb kézzel.
Az esetet követően Coatta 2, Dalhuisen 2 + 2 perces büntetést kapott, utóbbi pontot szerzett, az újpestit a kórházba vitték. Ma is csodálkozom, Coatta miért kapott csak kisbüntetést, de ne ragadjunk itt le. A mérkőzést követően hamar felkerült az eset a világhálóra, boldog és boldogtalan, jégkorongot látott és nem látott személy is kifejtette a véleményét, hogy „milyen egy állat” Dalhuisen Mike Gerrit Willem, hogy mészáros, szóval egyesek szemében ő a rossz megtestesítője.
Nem érteni félre, nem védeni akarom a gyergyóiak játékosát, elítélek mindennemű, sporton belüli és azon kívüli agresszivitást, de emelje föl a kezét az, aki Coatta „baltás” ütésére nem ugrott volna neki. Az már mellékes, hogy Dalhuisen egy ütése elég volt ahhoz, hogy Coatta szezonja véget érjen.
Coatta hibája, hogy amikor a derekára mért ütést érezte, előbb nem nézte meg, ki az ellenfele. Szerintem az ő agya is elborult, ütött, majd kapott. Egyet. Coatta nem tudhatta, hogy az az ütés mekkora lesz. Nagy volt. Az Újpesti TE közleménye szerint „Coatta arccsontja az ütés következtében a csont jelentős elmozdulásával járó törést szenvedett. Emellett a bal szemüreg alapjának stressztörése, a bal arcüregének több oldali törése, és az orr többszörös, szintén elmozdulással járó törése igazolódott. A játékosra komoly műtét vár, melynek során az eddig elkészült vizsgálatok alapján több lemez és csavar segítségével hozzák rendbe arckoponyáját. Mivel sérülése idegeket, és izmokat is érint, sajnos a teljes, maximális felépülés sem garantált jelenleg.”
Annak ellenére, hogy többen úgy vélekednek, nem kellenek a verőlegények a jégkorongba, nem a Dalhuisenhez hasonló játékosok eltávolítása kellene foglalkoztassa a hokis közvéleményt, hanem az egyszerű diszkós példát kell megtanítani: a provokációra ne válaszolj, ne provokáld ellenfeled. És a jégkorongütőt ne használd megtorlásra.
Sam Coatta, remélem, hogy még látlak jégkorongozni! Épülj fel mihamarabb, mert csapatodnak és családodnak is szüksége van rád!