Minden siker, minden bajnoki cím mögött van egy történet, egy életút, amelyet csodálhatunk, megoszthatunk, példának beállíthatunk. És nyilván, minden történetnek van egy vagy akár több főszereplője. Hétköznapi emberek ők is, de rendkívüli képességekkel. A székelyudvarhelyi Györgydeák Apor ilyen ember.
„Már egészen kiskoromban focimániás voltam. Amióta járni tudok, mindig volt körülöttem egy labda. Ötéves koromban anyukám elvitt az első fociedzésre, és az ezt követő tizennégy évem erről a sportról szólt” – kezdi a történetét Apor arról, hogyan vált világbajnokká és a világ legjobb teqballosává. Ahogy mindenki másnak, neki is megvolt a maga példaképe: Kaká. Akit azonban nemcsak a tévében követett, hanem a pályán is.
„Támadó középpályás voltam, és nagyon élveztem ezt a pozíciót. Több akadémia is megkeresett, még külföldről is, de maradtam, és amikor meghívtak a Székelyudvarhelyi FC harmadosztályos felnőttcsapatába, 16 évesen csatlakoztam hozzájuk. Három szezont töltöttem ott, amikor Szabolcs meghívott, hogy próbáljam ki a teqballt” – meséli Apor.
Ilyés Szabolcs a világ egyik első professzionális teqball-klub, a Góbék Teqball Team alapítója, aki meglátta Györgydeákban azt a valamit, ami a teqball legnagyobbjai közé emelheti az udvarhelyi tehetséget. Aki számára a teqball szerelem volt első látásra. A többi már történelem.

A sportág újonca bronzérmessé vált már az első világbajnokságán, de királlyá csak négy évvel később, 2022-ben Nürnbergben koronázták meg, ahol megszerezte első egyéni világbajnoki címét. Ezt megelőzően egy hónapon át már vezette a teqball egyéni világranglistáját, de a vb-címmel úgy került vissza a ranglista élére, hogy azóta is ott van, és az elmúlt két évben még csak a közelébe sem tudtak kerülni.
Tavaly ugyan elbukta a vb-döntőt, de gyógyír volt a sebekre, hogy a krakkói Európa Játékokon a férfiaknál ő lett a sportág első egyéni Európa-bajnoka.
Aztán jött a 2024-es esztendő, amely szinte kizárólag csak róla szólt. Ötvenhat hivatalos mérkőzésen állt asztalhoz, és egyszerűen nem talált legyőzőre. A hihetetlen sikerszéria legutóbbi párharca épp a vietnámi világbajnokság szombati döntője volt, és aki élőben követte, saját szemével láthatta Györgydeák megállíthatatlanságát.
Egy esetleges kudarc valószínűleg sokkal jobban fájt volna, mint a tavalyi finálé elvesztése, de ez nem az a nap volt, amikor a világelsőn fogást lehetett volna találni.
Egy álom akkor a legszebb, ha meg is tudjuk élni azt. Álmodj hát tovább, Györgydeák Apor!