„A béke ideje” – hirdette az idei Tusványos jelmondata. Sajnálatos módon az esemény nem feltétlenül tükrözte a 2023-as mottót, bár erről általában véve nem a résztvevők, a fellépők vagy az előadók tehetnek. Az esemény, a magyar társadalom megosztottsága folytán, eleve különböző megítélések alá esik. A fanyalgók többsége kígyót-békát kiált mindazokra, akik egyáltalán megjelennek Tusnádfürdőn. Hát még akik, uram bocsá’, színpadra lépnek… És akkor a magyar miniszterelnök beszédét megzavarni szándékozó, zászlólengető, hont védő/féltő alakulatok megjelenéséről még szót sem ejtettünk.
Az esemény szombati zárónapján személy szerint elkerültem a miniszterelnöki beszéd körüli hercehurcát és kifejezetten a délutáni sport témájú előadásokra látogattam el. A Buzánszky Jenő Sportterasz a táboron belül is egy békés sziget volt. A határon túli és anyaországi sportért rajongók töltötték meg a helyszínt napról napra. Általános volt a mosoly, a jókedv, a büszkeség. Hiszen van mire büszkének lennünk, ha a magyar sport eredményeiről kell beszélnünk.
Az előadások zárása után Sepsiszentgyörgyre vezetett az utam, ahol a Székelyföld és a Ferencváros öregfiúk labdarúgócsapatai csaptak össze egy gálamérkőzés erejéig. És milyen jól tettem, hogy a szomszédos megyeszékhelyre irányítottam szekerem rúdját! A napok óta tartó nyüzsgés, „fejtágítás”, a szombati feszültségek mind-mind semmivé vált, amikor a Sepsi Arénához érkeztem. Egy finom ebéd a stadion bisztrójában már-már teljesen helyrebillentette a lelki nyugalmamat. A mérkőzésre készülő játékosok készülődése, vidám hangulatú beszélgetése, a találkozások öröme egy másik világba repített. A sportbarátságok világába.
A szervezőknek hála, a pálya széléről követhettem végig az eseményeket. Sokszor jártam már az „erődben”,  de körbepillantva a lelátón, megsimogatva a füvet érkeztem meg igazán ide és gondoltam végig, micsoda kincs ez a létesítmény Székelyföldön. A csapatok pedig kitettek magukért, nemcsak végtelenül sportszerű, hanem látványos és gólgazdag meccset játszottak. Egy-két felmorduláson kívül pedig teljes volt a béke. Aminek az ideje számomra ezzel a mérkőzéssel jött el igazán.
A tisztelt Tusnádfürdőn harsogó román atyafiaknak pedig azt tudom javasolni, hogy legközelebb a zászlóikat hagyják otthon, a costum populart cseréljék fociszerelésre, a bocskor helyett húzzanak stoplis cipőt. És játsszuk le, sportemberekhez méltón ezt a mérkőzést. Nem az eredmény számít majd, hanem csupán az, ki tud ember maradni. Akkor jön majd el a béke igazi ideje.