Munkámból kifolyólag abban a szerencsésnek mondható helyzetben vagyok (a saját szempontomból nézve legalábbis mindenképpen), hogy a labdarúgás tölti ki a mindennapjaimat. Egy-egy sűrűbb hétvégén négy-öt mérkőzést is megnézek, ha pedig éppen nincs meccs, akkor az edzéseket figyelem, ha az sincs, interjúkat készítek a játékosokkal stb. stb. Ez természetesen sokszor a hétvégék, a családi programok rovására megy, hiszen a mérkőzések főképp akkor zajlanak, amikor más a megérdemelt pihenőidejét tölti. 
Van azonban a futballnak egy semmihez sem hasonlítható varázsa. Ez okozza azt is, hogy ha egy fárasztó, focival kitöltött nap után hazaérek, minden gondolkodás nélkül képes vagyok labdarúgó-közvetítésre kapcsolni a televíziót. A család feddése mellett, persze. Ami jogos is, lévén, ha egész nap nem látnak, legalább este ne meccset bámuljak. A kérdés nemegyszer elhangzott otthon: nem unod? Ha mélyen legbelül magamba nézek, akkor bizony azt kell mondanom, hogy egy kicsit sem…
A mérkőzések természetesen nem egyformák, egyik jobb, másik rosszabb. Egy csapat él meg sikeres és sikertelenebb időszakokat. Ám a pályán látottakat mindig ezerszeresére nagyítja fel a semmilyen más sportágban fel nem lelhető lelki oldal. A legalacsonyabb osztályban lejátszott mérkőzés is érzelmekkel teli. Ez az, amit tényleg nem lehet megtalálni máshol, csak a zöld füvön. Ha belegondolunk, végtelenül egyszerű sport a futball, amit még a videobíró-rendszer is csak a magasabb szinten tudott némileg elrondítani. Eszköztára végtelenül puritán: elég egy viszonylag sima játéktér, egy labda és két kapu. A felszerelés sem különleges: cipő, gatya, póló – és lehet játszani.
A futball mint mozgásforma is zseniális. Minden izmot megmozgat. Nem kell hozzá semmilyen különleges előkészület, felkészülés, speciális tudás. Az ügyetlenebbek éppúgy játszhatják, mint a labdazsonglőrök. A labdarúgás az esélyegyenlőség sportja. Mondom ezt annak tudatában, hogy nagyon keveseknek adatik meg, hogy a legfelsőbb szinteken játsszák a focit. De ha nem játszol a Bajnokok Ligájában, nem jutsz el a válogatottságig, sőt, a felsőbb osztályok közelébe se, akkor is játszhatsz lakóhelyed amatőr csapatában, megszervezheted heti egyszer a munkahelyi focit, összeállhatsz a különböző tornákra a haverokkal… 
Játszhatsz. Bárhol, bármikor. És soha sem szabad elfelejteni, hogy a futball játék. A legszebb, amit valaha kitaláltak.