A sport és a politika együttélése mindig is megosztó téma a közvélemény számára, és számos kérdést vet fel a sportrajongók körében.
Egykor a sport pusztán menekülés volt a mindennapi robottól, a bérmunka fizikai és idegi terheinek kelepcéjéből, aztán közbeszólt a tőke világa, megmozdult a kapitalisták fantáziája, megnyíltak a bukszák, előkerültek a csekkfüzetek. A sport ma már üzleti termék, mezbe öltözött, vagyonokért igazolt értéktárgyak lépnek pályára, a nyakkendős urak irodáiban pedig eurómilliárdok cserélnek gazdát kenőpénzek, magánbizniszek, monopóliumok formájában.
Népszerűsége és elterjedése miatt a sport sok esetben a politikai vezetők eszközévé vált. 1938-ban az angol válogatott Adolf Hitler kedvéért náci karlendítéssel üdvözölt egy másik tömeggyilkost, Joseph Goebbelst. Spanyolországban Franco tábornok mindent elkövetett a Barcelona elnyomásáért és a királyi klub, a Real Madrid sikereiért. Rákosi pedig bizonyítani akarta, hogy rendszere ebben is jobb, mint az „imperialista”,  így az Aranycsapat amellett, hogy végigverte a világot, politikai missziót is teljesített.
Az angolok ma már inkább fél térdre ereszkednek a Black Lives Matters mozgalom tiszteletére, ez állítólag nem politikai megnyilatkozás. Viszont, ha nemtetszésednek adsz hangot, az már politika, mi több, radikális politikai állásfoglalás, ergo rasszizmus. Pedig a bőr színe alapján minőségi különbséget tenni ember és ember között, az a BLM álcája mögé bújva is rasszizmus.
A sport és a politika ma már elválaszthatatlan, a szimbiózisban pedig a politika a domináns fél, így nehéz eldönteni, hogy meddig lehetnek fedések a kettő között, és hol húzzuk meg a határt.
Mi lenne, ha a sport kerülne fölénybe, és folyton beleszólna a politikába? A politikusoknak teljesítményük függvényében változó piaci értékük lenne, és komoly pénzekért igazolhatnánk le őket egy-egy város élére. A pályákon sem a szurkolók döntenek a kezdőcsapatról, miért ne lehetne ezt a politikában is meghonosítani? És nyilván, aki országot vezetne, először bizonyítson egy község, egy kisváros, egy megyeszékhely élén. Ha tehetséges vagy, akár a Barcelona is leigazolhat polgármesternek, de ha nincsenek zseniális megmozdulásaid, attól még lehetsz a Giurgiu megyei Adunații-Copăceni település vezetője. Alsóbb szinteken is meg lehet élni, a Politikusok Ligája meg nyilván nem a kispályások játéka.
Én így tenném sportszerűvé a politikát. Ha a politikusoknak nem tetszik, hát menjenek tüntetni és írjanak petíciót. Kit érdekel...