Napok óta forrong a sajtó, felrobbant az internet, füstölnek a fórumok, miután a játékvezető előbb megszakította, majd a 25. percben lefújta a Sepsi OSK és a FCU Craiova 1948 közti bajnokit a vendégeket elkísérő olténiai „szurkolók” magyargyűlölő, xenofób megnyilvánulásai miatt. A bírói döntés példátlan az országban, és kétség nem fér a jogosságához. A főszereplők, azaz a csapatok képviselői pró és kontra is megszólaltak az ügyben, és „természetesen” néhány ponton merőben ellentétes véleményen vannak. Főként a felelősség kérdésében megosztottak az álláspontok. A mérkőzést rendező szentgyörgyiek a vendégszurkolókat teszik felelőssé, hiszen ők viselkedtek elfogadhatatlanul. Eközben a craiovai klubvezetés mossa kezeit, és a háromszékieket hibáztatja rendezési hiányosságokra hivatkozva.
Igazságot tenni nem tisztem, és nem is feladatom, ám a teljes képhez talán érdemes kicsit végiggondolnunk a történteket. A vendégeket „támogató” fanatikusok nem a klub szervezésében utaztak, ez eddig rendben is van. Ám a kék-fehérek igenis felelősek a szurkolóik magatartásáért bármelyik stadionban, legyen szó az otthonukról vagy más pályákról. Viszont azzal is tisztában kell lennünk, hogy egy sporteseményt szervező klubnak is megvannak a maga kötelességei és felelősségei is. Az OSK a hangosbemondó felszólításában bízott, majd ráhagyta a döntést a találkozó játékvezetőjére, miközben nem kért hatósági fellépést, azaz nem üríttette ki a gyűlölettől izzó vendégszektort. Ezzel a jegyet váltó kétezer hazai drukkert büntette, hiszen véget ért a találkozó, nem izgulhatták végig a kilencven percet.
A mérkőzés félbeszakításával sajnos csak a vendégeket elkísérő ultrák érték el a céljukat, azaz tőlük hangos a sajtó, ők szerepelnek a címlapokon, az akciójukról készült videófelvételek bejárták a közösségi oldalak minden zegét-zugát. Ne legyenek kétségeink, pontosan eltervezett, tudatos fellépésről van szó, amelyet nem tudott megakadályozni a hazai klub, pedig a korábbi tapasztalatok alapján igenis számíthattak hasonló eseményekre.
Félreértés ne essék. Eszemben sincs felmenteni a craiovaiakat! Mélyen elítélem és megvetem gyűlöletkeltő megnyilvánulásaikat, a magyarság ellen megfogalmazott skandálásaik túlmennek minden határon. Ugyanakkor ne legyünk álszentek vagy szemellenzősök, mert homokba dugni a fejünket nem szerencsés. A lelátók világa összetett, a szurkolói lélektan bonyolult dolog. Aki jegyet vesz egy mérkőzésre, feljogosítva érzi magát arra, hogy kiabáljon, és ezt nem mindenki a saját csapata biztatására teszi.
A hőzöngés, hőbörgés a mérkőzések velejárói, és ebben mi, magyarok sem vagyunk kivételek. Különbségek természetesen vannak, és nyilvánvalóan nem lehet egymás mellé helyezni a szórványos bekiabálást az előre eltervezett provokációval. Mégis azt kell sajnálattal mondanom: ennek az ügynek a nyertesei (már ha lehet ilyenről beszélni ez esetben…) a craiovai ultrák: habár viselkedésük ultra-gáz, a figyelem néhány napig rájuk és a klubjuk vezetésével folytatott harcra irányult. Mi pedig maradtunk a megalázottsággal és a fájdalommal.