A négyből hárman hazai csapatokban kergetik a korongot, ketten csatárok, ketten hátvédek, van közöttük testvérpár is, ám a négy sportolónak van még két közös pontja: jégkorongozók és Csíkszentkirály a szülőfalujuk. Bors Huba a Brassói Corona, Gecse Hugó a Csíkszeredai Sportklub csapatában hátvéd. Gecse Olivér a Háromszéki Ágyúsok, Ravasz Csanád pedig a Budapest Jégkorong Akadémia gárdájában játszik csatárposzton. A négy hokis az idényzárást követően szülőfalujában tölti szabadságát.

Az első, a felnőttek között eltöltött idényét zárta Ravasz Csanád: a 18 éves hokis a klubja mellett pályára lépett a magyar U18 és U21-es válogatottban is, az Erste Ligában a harmadik, a Magyar Kupában első és a magyar bajnokságban a második helyen zárt csapatával. A magyar válogatott mezét 34 mérkőzésen öltötte magára, ráadásul a legutóbbi torna alkalmával mindezt csapatkapitányként tette.

– Az edzők úgy vélték, én rendelkezem a legtöbb tapasztalattal, és irányítani tudom a válogatottat – tette hozzá a fiatal játékos.

Gecse Olivér az elmúlt szezont egy kisebb sérüléssel kezdte, de ez nem árnyékolta be pályafutását, hiszen hamar visszatérhetett a jégre. Az idény alatt két rutinosabb játékossal játszott egy sorban, így fejlődésként könyvelte el a szezont.

– Az Ágyúsok csapatának céljait nem ismerem, viszont személy szerint érzem, hogy a fiatalokra építenek, és ehhez csatolják hozzá az idősebb, illetve légiós játékosokat – mondta a legkisebb Gecse.

Olivér bátyja, Hugó, tizenegyedik profiszezonjára készül. Tavaly ősszel egy komolyabb sérülést szenvedett, a felépülés áthúzódott idénre, csak március 20-án térhetett vissza a pályára.

– Összességében elégedett vagyok, mert sérülés után is tudtam jó mérkőzéseket játszani, sőt a válogatottban is játszhattam. A felépülésben sokat segített a családom, amely támogatott. De van már tapasztalatom, hogy komoly sérülésből hogyan tudok a lehető leghamarabb és erősebben visszatérni – jegyezte meg a Sportklub védője.

Bors Huba tizenkettedik szezonja után úgy véli: az elmúlt évek közül most rajzolódott ki Brassóban a „hokiláz” a szurkolók körében.

– Telt házas mérkőzéseket játszhattunk, sajnos az Erste Ligában a GYHK ellen nem sikerült behúzni a hetedik meccset, de a román bajnoki cím meglett, ami nekünk és a szurkolóinknak egyaránt fontos. A brassói csapat talán játékosállomány terén az elmúlt évekhez képest stabilizálódott, így bizakodóan vághatunk neki az előttünk álló szezonnak – értékelt Bors. 

Rivalizálás a pályán

A játékosok egyetértettek abban, hogy a pályán keményen bele kell állni a játékba, de figyelnek az ellenfélre, és nem aljas módon játszanak.

– Kemény meccseink voltak, ahol ütköztünk egymással, de később kerestük a másikat, és érdeklődtünk, hogy minden rendben van-e vele. Régi barátság van köztem és Huba között, a pályán történtek nem befolyásolják a köztünk levő viszonyt. Több mint tíz éve, hogy családjainkkal közösen töltjük az ünnepeket. Ellenfelek és nem ellenségek vagyunk! A végén a kézrázással minden ellentétet a pályán hagyunk, ami a meccs hevében történt – mondta a Gecse testvérek idősebb tagja.

Rivalizálás tekintetében Gecse Hugó a brassói csapatot tartja versenytársnak. A felek abban is egyetértenek – és ezt Bors is elmondta –, hogy a Vákár Lajos Műjégpályán mindennél édesebb a győzelem.

Gecse Olivér szerint mindenkitől lehet tanulni. Bevallása szerint, amikor a csapatba érkezik egy jobb játékos, direkt vagy indirekt módon megpróbál a lehető legtöbbet tanulni tőle.

– Kérdezek, figyelek és gyakorlok. Rivalizálás tekintetében nem emelnék ki egyetlen csapatot sem. Bárki ellen játszom, a legjobb formámat szeretném mutatni – mondta a fiatal csatár.

A testvérpár arra a kérdésre, hogy ki a jobb kettejük közül, a következő választ adta:

– Eldönthetetlen, nem is egy poszton játszunk, én védő vagyok, Olivér csatár. Természetesen más érzés egymás ellen játszani, de a pályán azonkívül, hogy figyelünk egymás testi épségére mindenki az előtte álló feladatra koncentrál – fejtette ki Hugó.

– Egymásnak és a szülőknek is el kell számoljunk, ha valami történik velünk, persze a legfontosabb, hogy épek maradjunk, és minden pályán történt dolog ellenére testvérként tekintsünk egymásra – mondta Olivér.

Nem kizárt! A kérdés: hol és mikor?

A négy csíkszentkirályi hokis óvatosan nyilatkozott, amikor arra a kérdésre kellett választ adniuk: látnak-e esélyt rá, hogy csapattársak legyenek. Bors Huba szerződése még két évig a Coronához köti:

– Ha addig a falustársaim közül valaki csatlakozik hozzánk, akkor van rá esély – jegyezte meg a rutinos védő.

Gecse Hugó arra lát lehetőséget, hogy négyük közül hárman egy csapatban harcoljanak a sikerért.

– Van esély rá, hogy legalább hárman csapattársak legyünk, erre leginkább a román válogatottban lenne lehetőségünk, persze, ha Olivér is kap behívót. Csanád magyar válogatott, és arra, hogy mind a négyen egy csapatot erősítsünk, egyelőre nem látok lehetőséget. Viszont nem tudjuk, mit hoz a jövő – mondta a Sportklub hokisa.

A két idősebb hokis, Huba és Hugó számára már a család a prioritás. A húszas éveik elején még elég volt a játékszeretet, hogy azt tegyék, amit szeretnek, mára már kissé változott a helyzet.

– Most, hogy családunk van, már az anyagi biztonság a legfontosabb. Megígért prémiumokkal és köszönöm szépennel nem tudunk fizetni vásárláskor – mondta Bors Huba.

Gecse Olivér ezen a területen úgy véli, a következő szezon fordulópont lesz karrierjében: most már profi játékoshoz méltóan pénzt is kellene keresnie, hogy élete más területein is tervezni tudjon. Olivér még vár a válogatottbehívóra, úgy is érzi, már készen áll, szerinte segítenék a válogatottban szerzett tapasztalatok a karrierje további alakulásában.

Ravasz Csanád végig Magyarország utánpótláscsapatait erősítette, sőt román részről állítása szerint megkeresés sem érkezett irányába.

– A felnőttválogatottságig lesz még két U20-as válogatott belépőm, aztán még nem tudom, mit hoz a továbbiakban az élet – mondta a tehetséges játékos.

Hiányosságok, amire mielőbb megoldást kell találni

A fiatal játékosok szerint az országban jégkorong terén rengeteg a kiaknázatlan potenciál, ami alatt főleg az ország nagyvárosait értik.

– Több jégkorongcsapatra lenne szükség Erdély más városaiban – fejtette ki álláspontját Olivér.

– Az Erste Liga kiemelt sorozat, majd utána következik a román bajnokság. Az Erste Liga szabadnapjain játsszuk a román bajnokikat, csakhogy attól a többi romániai csapat nem fejlődik. A bajnokságban van egy szakadás az elsők és a mezőny hátsó része között – mondta Bors Huba.

A brassói csapat védője hozzátette, ezt a helyzetet a versenynaptár módosításával lehetne megváltoztatni, amit a keretek sok esetben nem tesznek lehetővé. Az Erste Ligában szereplő csapatoknak nem kellene több meccs, viszont a csak a román bajnokságban szereplő csapatoknak többre lenne szükségük, de lehetőleg erősebb ellenfelekkel, hogy tudjanak fejlődni. Az is probléma, hogy az utánpótláscsapatokban játszó fiatalok nehezen tudják felvenni az iramot a felnőtteknél.

– Hiányzik az országban az U20-as bajnokság, az utánpótláscsapatok után gyakorlatilag a padon találjuk magunkat, és onnan kell beverekednünk magunkat a felnőttek közé – mondta Bors.

Közös kiindulópont

Csanád negyedik éve él Magyarországon, szabadidejét szülőfalujában, Csíkszentkirályon tölti. Fontos számára, meglátása szerint a település sokat fejlődött az utóbbi időben.
Gecse Olivér Kézdivásárhelyen tölti ideje nagyobb részét, de mindig szívesen jön haza Csíkszentkirályra, azt is elárulta, mi hiányzik számára a legjobban, és mit fogyaszt elsőként, amikor hazaér.

– Leginkább a borvíz hiányzik, amikor hazaérek, az az első, hogy iszom a csíkszentkirályi borvízből. Ez gyógyírként hat rám minden egyes alkalommal – mondta Olivér. Hozzátette: természetesen a családdal és a barátokkal is jó találkozni még, ha olykor rövid időre is.

Huba és Hugó egyaránt túl vannak a családalapításon, és mindig is szülőfalujukban képzelték el a jövőt. Sőt Huba, mint később mondta, ha a profi pályafutását befejezi, szívesen vállalna munkát szülőfalujában.

– A csíkszentkirályi közösség nagyon szereti a jégkorongot, és ahányszor hokisbulit szerveznek, minden alkalommal bennünket is meghívnak, még úgy is, hogy én más csapatban játszom, ami jó érzéssel tölt el – mondta a Brassónál játszó védő.
– Ugyan hosszabb időre sose hagytam el Csíkszeredát, de mindig bárki kérdezze, büszkén vallom magam csíkszentkirályinak. Jó látni, hogy egyre több fiatal is szülőfalujában képzeli el a jövőjét, és nem mellesleg a közösségnek is jó tagja lenni – mondta Hugó.

– Megtiszteltetés volt, amikor a polgármester két évvel ezelőtt Szent István ünnepén kitüntetett bennünket a sportban elért eredményeinkért. Örülünk, hogy példaképei és hírvivői lehetünk szülőfalunknak – mondta Olivér.

Mit üzennétek a sportban feltörekvő fiataloknak? 

– Biztatjuk a fiatalokat, hogy tartsanak ki abban, amit szeretnek, megéri az álmaikért harcolni. Csíkszentkirályon mindig is volt, van és lesz jégkorong-DNS – zárták beszélgetésünket egyetértésben a hokisták.