A tapasztalat hiányától a túlképzettségen át a nyelvi korlátokig és a nemi megkülönböztetésig: ha egyetértünk abban, hogy vannak gyorsan karriertörténetekké avanzsáló pozitív kimenetelű állásinterjúk, azt sem tagadhatjuk, hogy számtalan módon utasíthatnak el ma egy munkát kereső Hargita megyei fiatalt. Mi most négy olyan fiatal, diplomás nővel beszélgettünk, akik jó ideje hiába próbálnak állást szerezni. A személyiségvédelmi okok miatt fiktív nevekkel szereplő Ágnes, Kamilla, Katalin és Enikő történetében közös, hogy bár nagyon igyekeznek belépni a munkaerőpiacra, minden igyekezetük mellett is az elmúlt két év csak előszobázással telt.

Nyolcvan önéletrajz, nulla állás

Az interjút vállaló huszonéves fiatalok összesen eddig nyolcvan önéletrajzot küldtek el – nem vaktában, hanem célzottan, meghirdetett állásokra. Ágnes (23) székelykeresztúri, Kamilla (24) székelyudvarhelyi, Katalin (24) csíkszeredai és Enikő (25) egy, a megyeszékhelyhez közeli községben lakik. Mindnyájan felsőfokú tanulmányokat végeztek, és nem mondható, hogy rétegszakmákra vagy szűk piaci igényre specializálódtak volna: gazdasági, mezőgazdasági és könyvelői oklevéllel rendelkeznek. Hárman, Enikő kivételével, jelenleg továbbtanulnak mesteri fokozaton – mind azt mondják, ez többé-kevésbé kényszerpálya esetükben: azért képzik magukat, mert nem akarják tétlenül tölteni az időt, amíg állást találnak. Ami – paradox módon – több esetben azért nem sikerült, mert az alkalmazók szerint túlképzettek.  

Tapasztalt pályakezdőket keresnek 

Beszámolóikból kiderül: gyakran találkoznak olyan álláshirdetésekkel, amelyek pályakezdőket is várnak, betanítást ígérnek. Ám jelentkezéskor kiderül, az alkalmazó mégis elvár pluszkövetelményeket, például más munkakörben szerzett tapasztalatot, nyelvtudást vagy más készséget. Azt mondják, az egyik leggyakoribb ok, amiért elutasítják őket, az, hogy nincs megfelelő gyakorlatuk, illetve hogy nem beszélnek elég jól románul. 
– Jelentkeztem a nemrég Székelyudvarhelyen megnyílt pláza egyik üzletébe az üzletvezetői állásra. Nem volt kikötés a tapasztalat, illetve a végzettségemhez is passzolt, azonban az álláshirdetést már eleve román nyelvű weboldalon tették közzé, mert az a helyzet, hogy a romántudás nagyon sokszor alapelvárás – fogalmaz Kamilla. 
A másik három nő is megerősíti, hogy a román kommunikációs készségek hiánya igen gyakori elutasító ok állásinterjúkon, mind a verseny-, mind a közszférában. Utóbbi esetében sem látják könnyebbnek az általános helyzetet: a legtöbb helyen befagyasztották az állásokat, máshol a nyugdíjasok dolgoznak vissza, így kevesebb lehetőség jut a fiataloknak, vélekednek.
– Szerintem a munkáltatók inkább megtartják a tapasztalt, régi alkalmazottakat, még ha magasabb fizetést is kell adniuk nekik, minthogy betanítsanak egy pályakezdőt – mondja Enikő.

A diploma előny, a túlképzettség hátrány

A megszólalók másik közös tapasztalata, hogy a „túlképzettség” – esetükben a felső­fokú végzettség – akadály lehet, szerintük azért, mert a munkáltatók attól tarthatnak, hogy nem tudják megfizetni a jelentkezőt. 
– A tizenkét osztály befejezése után azt mondják, hogy az érettségi önmagában nem elég, jelentkezzünk egyetemre, mert a diploma megkönnyíti az elhelyezkedést. Az alapképzést elvégeztük, de a könnyű elhelyezkedés várat magára. Beiratkozunk mesterképzésre, hogy addig is hasznosan töltsük az időt, közben aktívan keresünk, és reménykedünk, hogy találunk munkát. De ahogy telik az idő, ez nemhogy könnyebbnek, hanem mind nehezebbnek bizonyul – állapítja meg Ágnes. 
Kamilla, Katalin és Enikő is próbálkozott alacsonyabb végzettséget igénylő munkákat – eladói, konyhai kisegítői vagy üzletvezetői pozíciókat – megszerezni, ám ezeknél is gyakran előzetes tapasztalatot várnak el. 
– Többször jelentkeztem hiába olyan állásra, ahol csak érettségi szerepelt a feltételek között, és ilyenkor azt tapasztaltam, hogy az egyetemi diplomám miatt hátrányba kerültem – mondja Enikő. 
– Sok esetben már előre eldől, ki kapja meg az adott állást. A többi jelentkező hiába vesz részt vizsgákon, interjúkon, gyakran még visszajelzést sem kapunk – fogalmaz Ágnes. 
Kamillával előfordult, hogy az első után második interjúalkalmat is ígértek, de konkrét időpontot nem közöltek, és a cég azóta sem jelentkezett. 

Magánéleti kérdések: nem lenne helyük 

Alanyaink állítják, az interjúkon gyakran olyan kérdéseket is feltesznek, amelyek a magánéletre vonatkoznak: a potenciális állásadójuk lakhelyük, párkapcsolati helyzetük, családalapítási terveik után érdeklődik. Katalin tapasztalata: miután kiderült, hogy hamarosan férjhez menne, többé nem kapott visszajelzést.
– Ezt sosem mondják ki nyíltan az állásinterjú ideje alatt, sőt helyeslik, ha valaki azt mondja, családban élne, idővel pedig gyermeket vállalna. De ilyenkor a beszélgetés hangulata mindig megváltozik. Mindannyian találkoztunk már hasonló helyzettel – mondja.
– Sokszor érdeklődtek a magánéletemről állásinterjúkon. Elmondtam, hogy van párom, még egyetemista is vagyok, ráadásul messziről ingázom, és akkor megkérdezték, mennyire gondolom komolyan a munkát. Szerintem azután, hogy önéletrajzot adtam le, motivációs levelet írtam, illetve előzetesen egy legalább százkérdéses személyiségtesztet is kitöltöttem, fölösleges megkérdőjelezni, hogy komoly-e a szándékom – teszi hozzá Ágnes.

Nincs munkád? Légy férfi!

Közös meglátásuk az is, hogy férfiaknak könnyebb elhelyezkedni. Enikő fél évvel ezelőtt jelentkezett alkatrész-értéke­sítőnek. Hamar rájött, a munkakörre nem őt várják, de barátnői is hiába jelentkeznének. 
– Persze nem szóltak, hogy igazából férfi munkaerőt várnak, pedig a reakciókból nyilvánvaló volt. Megköszönték a jelentkezésemet, és azt mondták, majd értesítenek. Semmilyen visszajelzés nem érkezett – mondja.
– A külső szemlélőnek úgy tűnhet, van elég állásajánlat, aki dolgozni akar, az el tud helyezkedni. Csakhogy az állásbörzék nagy részén nem a mi végzettségünknek megfelelő állásokra keresnek munkatársakat. A standoknál azt mondták, ezeket nem ajánlják nekünk. A legtöbb ajánlat az építőipari szakmunkásokat célozza: kőműveseket, ácsokat, segédmunkásokat, illetve villany-, víz- és gázszerelőket keresnek – állapítja meg Kamilla.
– Ez elmúlt években az összes Csíkban szervezett állásbörzén részt vettünk. Értem, hogy nem minket várnak építőipari szakmunkásnak. De az a helyzet, hogy a takarítói, konyhai kisegítő és ehhez hasonló munkakörökben meg a túlképzettségünkre hivatkozva nem adnak esélyt nekünk. Falak vannak, ajtók nincsenek – mutat rá Enikő.

Időigényes próbafeladatok és kétséges etika

Riportalanyaink elmondásából az derül ki, miközben elvárnák a tanulásba fektetett energia megtérülését, már önmagukban az állásinterjúk is lehetnek idő- és munkaigényes alkalmak. Ezek során gyakran több feladatot is meg kell oldaniuk a jelentkezőknek: volt, akinek piacmegfigyelést kellett végeznie, adatokat gyűjtenie és Excelben elemeznie azokat. Másnak a cég honlapjáról kellett nagy mennyiségű adatot rendszereznie és az eladásokat elemeznie. 
– Marketinges pozíciónál kreatív feladatként egy jeles napra tervezett pólót kellett megálmodni. Felmerült bennem a kérdés: mi történik, ha a cég később felhasználja az ötletet, miközben engem nem vett fel? – töpreng Ágnes. 
Arról is beszéltek, hogy az állásinterjúkon gyakran alkalmaznak úgynevezett „stressz­kérdéseket”. 
– Például egy értékesítői pozíciónál olyan helyzetet vázoltak fel, amelyben egyszerre több sürgős probléma jelentkezik. Az ilyen kérdésekre nincs egyértelműen jó válasz, úgy éreztem, bármit mondok, nem megfelelő. Végül azt mondták, nem vagyok elég magabiztos, mert nem adtam határozott választ – mondta Katalin, aki szerint az ilyen szituációk inkább arra alkalmasak, hogy összezavarják a pályakezdőket, mintsem hogy valós képet nyújtanának képességeikről. 

Minimálbér diplomával: fair ajánlat?

A bérigényeikre is rákérdeztünk, hogy lássuk, nem a piaci-gazdasági helyzettől elrugaszkodott elvárásaik nehezítik-e meg a munkakeresést. Alanyaink a fizetések kapcsán úgy vélik, pályakezdőként elfogadható a minimálbér a három hónapos próbaidő alatt, de utána – a betanulást követően – indokolt lenne az emelés. Szerintük egy felsőfokú alapképzéses vagy mesteri diplomával rendelkező fiatalnak a minimálbérnél „legalább valamivel magasabb” fizetés járna akkor, ha a munkaköre kapcsolódik a végzettségéhez, és az alkalmazott tudja teljesíteni a tőle elvárt feladatokat. 
– Nekem kezdő fizetésnek felsőfokú végzettséggel, amíg beletanulok és tapasztalatot szerzek, a nettó 3000 lej már elfogadható lenne – mond konkrét összeget Katalin. 
Azt egyikük sem rejtette véka alá: azért is akar mihamarabb állásba lépni, hogy keresete legyen. E megfontolás mentén ketten közülük azt fontolgatják, hogy külföldre mennek munkát vállalni. 
– A párommal beszéltük: családalapítás szempontjából sem mindegy, hogy ha már fizikai munkát kell végezzünk, akkor azt 2500 lejért vagy 2500 frankért tesszük, jobb életszínvonal mellett. Nem azt mondom, hogy külföldön könnyebb lenne, de anyagilag jobban megéri – húzta alá Katalin.
Ágnesben és Katalinban felmerült a saját vállalkozás indításának ötlete is, de ehhez, mint mondták, nincs tőkéjük.
– Hitelhez stabil munkahely kellene, induló vállalkozásnál kezdőtőke, ami sok fiatal számára nem elérhető. Bár léteznek startup-programok, ezekről kevés konkrét tapasztalatunk van – tette hozzá Katalin.

Hargita megyei helyzetkép

A Hargita Megyei Munkaerő-elhelyező Ügynökség nyilvántartásában 2026. január 31-én 197 – szakirányú végzettséggel, érettségivel vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező – fiatal szerepelt, közülük 182 munkanélküli segélyben
részesül, 15 pedig stabil mun­kanélküli.
Amint azt Jánó Edit Andrea, az ügynökség osztályvezetője kifejtette: végzettség szerint 29 szakiskolát, 11 posztlíceumot, 126 líceumot, 31 egyetemet végzett fiatal keres munkát. 
– A 2026-os év januári adatai szerint Hargita megyében 6605 regisztrált munkanélkülit tartottak nyilván. Közülük 996 volt 25 év alatti, és ebben a korcsoportban 864-en NEET-státuszúak voltak (a NEET-mutató azt méri, hogy a 15–29 éves korosztályon belül hány fiatal nem tanul és nem dolgozik. Ez fontos jelzőszám a munkaerőpiaci és társadalmi beilleszkedés szempontjából, hiszen a tartós inaktivitás hosszú távon csökkenti az életesélyeket és növeli a társadalmi kirekesztődést – szerk. megj.). A 25–29 évesek közül 530-an voltak a nyilvántartásban, közülük 399-en nem dolgoztak és nem is tanultak – közölte az osztályvezető.

Hogyan áll Románia?

Sajnos az élen, ami a NEET, tehát nem is tanuló, nem is dolgozó 15–29 év közötti fiatalokat illeti. Az Európai Bizottság jelentése szerint ráadásul Románia az egyetlen tagország, ahol ezek aránya nem csökkent, hanem nőtt. Ebben a korcsoportban egyébként Eurostat-adatok szerint országunkban a munkanélküliség 2019-től 2024-ig folytonosan növekvő tendenciát mutatott, ellentétben a többi európai uniós országok trendjeivel. 
A 29 év alatti romániai fiatalok körében a munkanélküliség tavaly 14,1 százalékos volt. A NEET-arány a fiatal nők körében sokkal magasabb: 25 százalék, míg a férfiaknál 14 százalék.