András Ildikó 2001 óta dolgozik az otthoni betegápolásban, palliatív ellátási képesítéssel is rendelkezik. A Gyulafehérvári Caritas ápolási igazgatója azt mondja, az országban egyetlen olyan hospice intézmény található, ahol okleveles szakorvos is dolgozik, ez Brassóban van, és onkológiai esetekkel foglalkozik. A palliatív ellátás azonban nemcsak a rákos betegeknek hivatott segíteni, hanem minden olyan krónikus betegségben szenvedőnek is, akinek a szervezete a diagnózis megállapítása után folyamatosan és visszafordíthatatlanul leépül, egészen a halál pillanatáig.

Hivatalosan nem létezik 

A palliatív ellátás a terminális állapotú betegek fájdalmának és egyéb tüneteinek enyhítésére irányuló támogató kezelések összessége, amely magában foglalja a hospice szellemiségét és a magas színvonalú orvosi szakértelmet az egészségügyi rendszeren belül. A szolgáltatás hivatalosan Hargita és Kovászna megyében nem elérhető.
– Mi ezt az ellátást igyekszünk biztosítani a pácienseknek az otthoni ápolás során: a gyógyszeres kezelés mellett segítünk elfogadtatni a helyzetet a beteggel és a családdal is – hangsúlyozta az ápolási igazgató. 
A segélyszervezet otthoni beteggondozási tevékenységé­vel három – Maros, Hargita és Kovászna – megyében van jel­en. Ellátottjaik közül évente közel 400-an halnak meg.
– Évente a három megyében ötezer beteget, időst látogatunk meg a szükségleteik szerint, akad, akit naponta többször, mást hetente, megint mást havonta két-három alkalommal. Az ápoló személyzetet egészségügyi szakápolók és segédápolók alkotják, összesen 149 terepes kollégám van a három megyében – vázolta.
Arról is beszámolt, hogy Hargita megyében településenként többnyire egy alkalmazottjuk teljesít szolgálatot, többen csak a nagyobb községekben és a városokban vannak. Munkatársaik hétköznap egyedül dolgoznak.

„Pult alatt” segíthetnek csak

Péter György, a Gyulafehérvári Caritas szociomedikális ágazati igazgatója szerint az élet végi ellátást nemcsak anyagi nehézségek, hanem szinte teljesíthetetlen jogi feltételek is gátolják. Mégis az egyik legnagyobb probléma, hogy alig találni palliatív képesítéssel rendelkező orvost. 
– Hiába van szakképzett ápolókból álló személyzetünk, ha nincs okleveles irányító orvos, csak félhivatalosan mű­ködhetünk. Szakszemélyzetünk otthoni beteggondozóként került nyilvántartásba, így azonban csak szociális támogatásként számolható el a betegellátás, amely jóval kevesebb, mint amit a biztosító fizetne a palliatív ellátásért. A hospice iránti igény jelenleg gyakorlatilag csak „pult alatt” teljesül – fogalmazott az igazgató.

A megbékélés enyhíti a fizikai fájdalmat

Nem mindenki távozik megbékélten, mondja András Ildikó.
– Ez személyfüggő, sok páciens képtelen elfogadni a betegséget, felteszik maguknak a kérdést: „Miért pont én?”. Azok azonban, akik el tudják fogadni helyzetüket, tudják, mit szeretnének tenni a rendelkezésükre áll rövid időben. Ha bárkinek feltennénk a kérdést, mi az a három legfőbb dolog, amit még szeretne elrendezni az életében, bizony komolyan végiggondolná. Ilyen helyzetben a betegek és családjuk számára a megbékélés a legfontosabb. Elmondható, hogy a legtöbben megbékélnek, és csupán az igazán lényeges dolgokra koncentrálnak. A halál előtti fázisban a kommunikáció kiemelten fontos. Több korosztály – a 30 évesektől a 70 év felettiekig – halálos ágya mellett voltam jelen, és kijelenthetem: ha lelkiekben békére találnak, fizikai szenvedéseik is sokszor enyhülnek – hívta fel a figyelmet.

Kevés a szakorvos ezen a téren 

– A palliatív ápolás csak hivatásként végezhető – hívta fel a figyelmet a szakember, megjegyezve ugyanakkor, hogy Har­gita megyében három szak­orvos rendelkezik palliatív képesítéssel, közülük kettő a Gyulafehérvári Caritas által működtetett Szent Erzsébet és Szent Lukács Otthonban dolgozik, illetve egy orvos a gyergyóditrói kórházban. – Ők több szolgálatot nem tudnak vállalni, viszont a kollégáim mind rendelkeznek palliatív képesítéssel. A brassói hospice intézményből évente érkeznek szakemberek képzést tartani. 
Hargita megyében szakápo­lóból nincs, szakorvosból viszont nagy a hiány. 
– Az otthoni ápolás más, mint az intézményi: itt mi lépünk be a beteg otthonába, és fontos, hogy kéréseiket szem előtt tartva segíthessünk nekik. Szükség lenne Hargita megyében palliatív intézményre, mert a kórházi kezelés után hazaengedett páciens két nap alatt is teljesen megváltozott állapotba kerülhet, és otthoni ápolás során nincs 0–24 órás felügyelet. Már az is nagy előrelépést jelentene, ha lenne terepen dolgozó orvos – fejtette ki az ápolási igazgató. – Amióta betegápolás létezik, szükség van a palliatív ellátásra, de az országban kevés rá a példa, és pénzt sem fordítanak rá. Természetesen nagy szükség lenne hospice intézményekre is, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a halálos betegségben szenvedő pácienseink többsége otthon, saját párnáján szeretne eltávozni ebből a világból – fogalmazott András Ildikó.