Számos ország keresi a megoldást arra, hogy a fejlődésben lévő gyermekek minél kevesebb időt töltsenek az interneten, a közösségi médiafelületeken. A helyi szintű szabályozás nem új keletű, de idén Európában már több ország kormányszintű intézkedéseket foganatosított. Hollandia például már az év elejétől bevezette a tiltást, korlátozás él Belgiumban, Franciaországban, Olaszországban, Dániában, Norvégiában, Csehországban, Görögországban, Spanyolország néhány régiójában, Szlovákiában csak az elemisekre vonatkozik a teljes tilalom, Magyarországon az új tanévtől lépett érvénybe szigorú tiltó szabályozás. Több nyugat-európai országban kísérletszerűen, utánkövetéssel tesztelik a korlátozás hatásait, Norvégiában például 400 tanintézet megfigyelése után kiderült, hogy a telefonozás visszaszorítása egyértelműen pozitívan hat a tanulási folyamatra, illetve a tanulók jóllétére.

Romániában nincs teljes tilalom

A nemrég módosított Közoktatási Intézmények Szervezési és Működési Keretszabályzata (ROFUIP) gyakorlatilag az iskolák hatáskörébe utalja a „telefonügyet”: teljesen ki is tilthatják, vagy korlátozhatják az okoseszközök használatát az órákon, illetve szünetekben. 
Hargita megyében szinte nem is találtunk olyan iskolát, ahol ne élne már egy ideje valamiféle korlátozás: Parajdtól Gyergyószentmiklósig, Csíkszeredától Korondig és Székelykeresztúrig a tanintézetek zömében a saját házirend tartalmazza a szabályzást. A skála széles: van, ahol a tanórák elején a diákok a katedrára vagy falra akasztható zsebes tárolóba teszik telefonjaikat, vagy kötelező módon a táskában kell tartaniuk, szünetben viszont használhatják. Máshol az első óra elején összegyűjtik a készülékeket egy dobozba, amit zárható szekrényben, esetleg a tanáriban helyeznek el, majd csak a tanítási nap végén kapják vissza a diákok azokat. Az is jellemző, hogy kivételes helyzetekben – például betegség esetén, mivel valamilyen mobilalkalmazás segítségével méri a vércukorszintet vagy jelzi a gyógyszerezést – a gyermek magánál tarthatja a telefonját.
Problémákról, káresetekről, erőteljesebb tiltakozásról sehol nem számoltak be. Ha mégis van diák, aki kicselezi a szabályokat, a legtöbb helyen elveszik tőle a telefont, elzárják biztonságos helyre, ha kiskorú, akkor értesítik a szülőt, és az ő kezébe adják vissza, ha nagykorú, akkor a nap végén maga veheti át.
A diákoktól azt hallottuk, egy idő után megszokták, elfogadták a helyzetet. Volt, aki megjegyezte, hogy azóta jobban telnek a szünetek. Azt viszont, hogy egyáltalán ne vihessék magukkal a mobilt, elképzelhetetlennek tartják, és gyakran objektív okok miatt: értekezniük kell a szüleikkel, ott tárolnak fontos információkat stb.

Miért érezték szükségét?

„Egy szünetben kinéztem az ablakon, a gyermekek ültek a padon és mindegyik a telefonját nyomkodta közös játék, beszélgetés, mozgás helyett.” Ez a látvány adta a lökést az egyik tanintézetben, hogy kidolgozzák a mobilokra való korlátozást. Az udvarhelyi Orbán Balázs Általános Iskolában viszont egy komoly bullying-eset – egy diákról felvételeket készítettek és osztottak meg a társai, illetve tanárokat is filmeztek – vezetett el oda, hogy a szülők kezdeményezésére már 11 évvel ezelőtt bevezették a tiltást.
Az iskolák zöme ugyanakkor fenntartja annak lehetőségét, hogy oktatási céllal, a tanár irányításával használhassák okoseszközeiket a diákok. Ilyés Nagy Boglárka, a székelyudvarhelyi Eötvös József Szakközépiskola igazgatója elmondta, nyelvtanárként ő rendszeresen él ezzel a lehetőséggel, hiszen az online játékok, kvízek, tesztek jelentős mértékben színesítik az angolórákat. A telefonhasználat korlátozását szükségesnek tartja, viszont hangsúlyozta, hogy meg kell tanítani a diákokat értelmes célokra is alkalmazni a technikát.

Tiltás vagy nevelés?

Nincs vége a világnak telefon nélkül – jegyezte meg az egyik interjúalanyunk. Igaz, csakhogy egészen másképpen esik latba a telefonok kitiltása ott, ahol hiányoznak a korszerű informatikai eszközök az iskolából – nálunk inkább ez a jellemző –, márpedig a digitalizáció része a modern oktatási folyamatnak, és a digitális „know-how”, az informatikai eszközök irányításának képessége alapvető fontosságú a fiatalok érvényesülésében – vélekedett több, általunk megszólított pedagógus. 
Jakab Áron Csaba informatikatanár szerint rendszerszintű problémát kreáltak a telefonügyből, holott abból kéne kiindulni, hogy egy tanárnak tudnia kell úgy irányítani az órát, hogy fel se merüljön a visszaélés. Az órák zömén nem szükséges az okoseszközök használata, akkor nincs is mit keressenek a diákok kezében, de van, amikor kellenek. Tiltás helyett azt kellene elérni, hogy a fiatalok megtanulják, hol és mikor van helye a digitális technológiának, és mikor nincs. 

– A folyamat otthon kezdődik, az iskolának csak elmélyíteni kellene ezt a tudatosságot

– jegyezte meg az udvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium pedagógusa. 

Súlyos hosszú távú hatás

Az okostelefonok rendkívül gyors térfoglalásához az oktatási rendszerek és a szülők egyaránt próbálnak alkalmazkodni, mivel egyre több a bizonyíték arra, hogy a túlzott mobiltelefon-használat komoly hosszú távú következményekkel járhat, például romlanak az információfeldolgozási képességek, a diákok kevesebb időt szánnak a mélyebb megértésre és a hosszú távú memóriájuk fejlesztésére, mindez a tudás felületességéhez vezethet – magyarázta dr. Lőrincz Csilla pszichológus, iskolai tanácsadó. 

– A korlátozás célja a tanulók mentális egészségének védelme és az oktatás minőségének megőrzése, a tanulásra összpontosított környezet fenntartása. A mobilhasználat visszaszorítása nyomán olyan pozitív hatások várhatók, mint a figyelmi fókusz növekedése, a teljesítmény javulása, a kommunikáció és társas kapcsolatok fejlődése, kevesebb zaklatás, egészségügyi előnyök – a folyamatos képernyőidő csökkenésével például enyhül a szemfáradtság, az alváshiány. Negatív hatásokkal is járhat, mint a kapcsolattartás nehézségei, feszültség és ellenállás, technológiai ismeretek korlátozása, megkerülő megoldások, de végső soron a hatások egyensúlya attól függ, hogyan vezetik be a szabályozást, és milyen lehetőségeket biztosítanak a diákok számára a telefonhasználaton kívüli kapcsolattartásra és technológiai fejlődésre

– részletezte a pszichológus. Kiemelte, a teljes tiltás helyett inkább a digitális tudatosságra való nevelés lehet a kulcs.

– A digitális tudatosság fejlesztése segítene a diákoknak felismerni az okoseszközök előnyeit és hátrányait is. Ebbe beletartozik a kritikus gondolkodás, az időmenedzsment, a biztonságos internethasználat, valamint az információk hitelességének értékelése is

– tette hozzá dr. Lőrincz Csilla.