Június 12-én sótartalommérést (elektromosvezetőképesség-mérést) végzett a szakember a Korond-patak, Szováta-patak és a Kis-Küküllő folyó különböző pontjain. Mint írja, a víz „elektromos vezetőképessége szoros összefüggésben áll a benne oldott sókkal: minél magasabb a vizsgált víz sótartalma, annál nagyobb vezetőképességi értékeket mérünk (millisiemens per centiméter a mértékegysége).” A mérések eredményét is közli az egyetemi oktató: a Korond-patak sótartalma Alsósófalva bejáratánál 0,5 gramm per liter (g/L) volt, „minden bizonnyal ennek nagy részét a konyhasó (azaz nátrium-klorid) adja, egy kisebb részét pedig más sók ionjai (pl. hidrogénkarbonát-, kalcium-, magnézium-, szulfátionok)”; a parajdi Sószoros alatt 82,6 g/L NaCl-tartalomnak megfelelő vezetőképességet mért, megjegyezve, hogy „ebből kb. 50,1 g lehet a kloridion-tartalom”. 
A szakember szerint „mindez azt jelenti, hogy itt több mint 165-ször magasabb a Korond-patak sótartalma, mint Alsósófalva határában, és több mint kétszer sósabb, mint a Fekete-tenger vize”, ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy „a kloridion-koncentrációja pedig több mint 200-szor meghaladja a 458/2002-es ivóvíztörvény által megengedett maximális határértéket (0,25 g klorid/L)”.
Dr. Máthé István további mérések eredményét is közli: Szovátán, a vasútállomás közelében a Kis-Küküllő sótartalma 18 g/L volt, Sóvárad fölött, a Szováta-patak beömlésétől kb. 1,5 kilométerre pedig 15,7 g/L. „Ez az érték még mindig több mint 38-szorosa az ivóvizeknél megengedett határértéknek” – hívta fel a figyelmet a szakember.
„Nem fér kétség ahhoz, hogy a halak mellett az érintett folyószakaszok teljes édesvízi életközösségére drasztikus hatással van a nagyon megnövekedett és egyelőre tartósan fennálló magas sótartalomnak” – zárja beszámolóját dr. Máthé István, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója.