Beköszöntött az ősz. Szeptemberben az erdő fáinak lombjai lassan megszíneződnek, a zöld lombkoronába sárga, piros színek keveredtek. Ez a hónap a szarvasoké! Az erdők királya hangjától zajosak a hajnalok és az alkonyatok, de a hónap vége felé már napközben is hallhatjuk bőgésüket. Hajtja vérük, fajfenntartó ösztönük. Ha korán beköszönt az őszies, hűvös idő, már augusztus végén, ha hosszabban marad a meleg nyár, akkor szeptember elején kezdődik el a szarvasbőgés, a szarvasnász, és egy hónapig, esetenként hat hétig is eltart. Messzire hangzik a küzdelemre való kihívás szava és az agancsok csattogása. A legtöbb bika általában ugyanazt az erdőrészt választja mézeshetei helyszínéül, ahol háremét terelgeti és vigyázza. Ugyanakkor gazokkal, ágakkal aggatja tele agancsát, sárba mártja, hogy fejdísze még nagyobbnak, rettenthetetlenebbnek tűnjön vetélytársai előtt. Kirobbanó energiája törni, zúzni hajtja, ezért gyakran bokrokon, kisebb fákon vezeti le energiáját. A rivalizálás, a bőgőhely elfoglalása és megtartása szüntelen harckészültséget, egész napos figyelmet kíván tőlük.

Ez pedig igencsak megterhelő számára. A nyáron jól felhízott bikák ilyenkor vízen kívül szinte nem is fogyasztanak mást, így pár hét alatt akár 20–40 kg-ot is vesztenek súlyukból. A bőgési időszakban a bikák átható szagot árasztanak, amely olyan erős, hogy amerre eljárnak, akár órák múlva is érezhető. Területüket vizeletükkel, illetve a szem alatti mirigyből termelt folyadékkal jelölik meg. Becsületes küzdelemben vívnak meg egymással, szemtől szemben, sosem támadnak oldalról vagy hátulról. A bikák egy hónapig tartó nászával ellentétben a legtöbb szarvastehén csupán egyetlen napig alkalmas a szaporodásra.

A párzási időszak alatt van a szarvasvadászat ideje is, hiszen ilyenkor bátrabban mozognak és sokkal óvatlanabbak a bikák, mint az év más időszakában.
A vaddisznók ezzel ellentétben sokkal bátrabban mozognak, mintha csak sejtenék, hogy ilyenkor nincs félnivalójuk, hiszen senki sem figyel rájuk. A medvék és most már méretesebbre cseperedett kicsinyeik is sokkal többet mozognak, s talán ilyenkor okozzák a legnagyobb károkat. A gyümölcs érésének időszaka ez a hónap, amikor bőséges táplálék kínálkozik számukra erdőn, mezőn vagy az ember termesztette gyümölcsösökben egyaránt.