Március a kikelet hónapja. Hóból olvadó vizeken csillog a felkelő nap sugara, és az erdőben a kis énekesmadarak egyre hangosabb dala köszönti a reggeleket. A tavasz első hónapjában a szarvasok még mindig csapatokba verődve járják az erdőt, mezőt, nemek szerint elkülönülve. A legtöbb fiatal bika még hordja előző évi agancsát. Évenként és egyedenként változik, hogy az agancs levetését és az új növesztését szabályozó hormonális folyamatok mikor indulnak be. Legkorábban januárban, legkésőbb májusban következik be az agancsvesztés. Ilyenkor az agancstő körül megduzzad, a csontfaló sejtek pedig rést rágnak az agancs és az agancstő közé, mígnem a fejdísz le nem hull. A leválás helye gyorsan begyógyul, és rögtön el is kezdődik az új fejkorona növekedése. A szarvastehenek és borjak csapatát egy rangidős nőstény vezeti.

Márciusban az őzbak új agancsa már növekedésnek indult, erekkel sűrűn behálózott, sajátos bőr, más néven barka fedi. Ilyenkor a bakok óvatosan mozognak a sűrűben, féltik még sérülékeny fejdíszüket, amely fokozatosan megkeményedik, elcsontosodik. 
A madarak élete is megpezsdült. Messzire hangzik a varjak károgása és az énekesmadarak egyre hangosabb éneke. A szarkák télen jól megfértek egymás mellett, korai fészkelők lévén azonban már márciusban elkezdődik kergetőzésük, ami egyfajta násztánc. A csuszka is korán költ, és már márciusban az időjárás függvényében hozzálát a fészekrakáshoz, általában fák odvát választja költőhelyéül, sarat gyűjtve leszűkíti az odú bejáratát, hogy biztonságban tudhassa tojásait.

Az északról érkező és nálunk telelő, de hazánkban is előforduló madárfajok, mint például szőlő- és fenyőrigók, fenyőpintyek csapatokba verődve indulnak vissza, így érdekes látvány kora tavasszal a több száz fős madársereg.
A borz a hiedelmekkel ellentétben nem alszik téli álmot. Márciusban pedig megpezsdül az élet köreiben is, hiszen ilyenkor születnek kicsinyei. Az új nemzedék szinte egyszerre látja meg a napvilágot, pár hét leforgása alatt. A borzvárak mellett a rókalyukak is benépesednek, sőt a farkasok, is ilyenkor hozzák világra utódaikat. A ragadozók korai születése azzal magyarázható, hogy amire a kölykeik akkorára nőnek, hogy anyatej helyett áttérhetnek a szilárd táplálék fogyasztására, addigra a növényevők is megellenek, a borjak, gidák pedig könnyű prédát jelentenek a számukra. A medvék is elhagyják téli vackukat, bár az utóbbi évek enyhe telein talán nem is aludtak igazán téli álmot.