A május az év egyik legvarázslatosabb hónapja. Bármerre nézünk, az illatok és színek szerelmes tobzódásában láthatjuk, hogy az élet valóban csoda. A természet, tetszhalálából újra feltámadva, harsányan hirdeti az Úr jóságát és mindenhatóságát. Buja édenkertben érezhetjük magunkat, s míg vágunk egy csokorra valót a pünkösdi rózsából, hogy szobánkat ékítse, megtapasztalhatjuk, milyen lágy, milyen szelíd is tud lenni a lét. Ha hagyjuk.
Amint fent, úgy lent, s amint kint, úgy vagyon bent – mondja az írás. Békességünk és békétlenségünk egyaránt gyökerezhet bennünk, így ha szerencsétlen természettel vagyunk megátkozva, a legnagyobb bőség is szűkösséggé, a nyugalom szorongássá, a csend a hangok ordító hiányává válhat. Az ilyen nyomorúságos ember kövekkel teli hátizsákként cipeli magával mindenhová balsorsát. Az őt körülvevő szépségre szeme vak, füle süket. Társai lassan elmaradoznak mellőle, sérelmei állandó recitálása már legjobb szándékú barátját is fárasztja. Neki nincs május, csak örök november, és béke sincs, csak állandó háború. Van azonban egy jó hírem! A batyu letehető, otthagyható az első zöld lombú fa alatt. Dönthetünk úgy, hogy nem cipeljük többé, hisz van Isten és van tavasz, számunkra is.

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a darabocska föld, amit magunkénak mondhatunk, a világ egyik legélhetőbb és legbékésebb helye. A víz, ami nálunk számolatlanul ömlik ezernyi forrásból, máshol drágább az olajnál. Dús erdeink, gazdag állatállományunk, virágos rétjeink, háztáji gazdaságaink valódi luxust jelentenek. A történelmi tények kényszere ellenére is békében és bőségben élünk. Amikor puskaporos hordóvá vált a fél világ, amikor rettegni kell már egy külföldi utazástól, mert különböző ideológiai lózungokkal tébolydát csináltak a legjámborabb helyekből, akkor lesz ez a mi békénk igazán megfizethetetlen érték.
Legyen ez a május valami újnak, valami jobbnak a kezdete. Tanuljuk meg értékelni azt, amink van. Szabaduljunk meg fölös terheinktől, és adjunk hálát nap mint nap, mert mindig van amiért. A béke jóval több, mint a háború hiánya. Létállapot, mely magában hordozza a gyarapodás, az otthonteremtés, a fejlődés lehetőségét. Bennünk kezdődik és oda is tér vissza. Soha nem volt rá nagyobb szükség, mint most. Teremtsük hát meg együtt!