A viszonylagos béke és jólét kedvezően hatott az akkori divatra is, hiszen az emberek meg tudták engedni maguknak, hogy szebb, divatosabb ruhákban járjanak. Az egész nyugati világban hódított a miniszoknya, és az úgynevezett ceruzaruha is stílusos volt, emellett népszerű lett a női kosztüm és a színben hozzá illő kerek kalap, ami a korszak védjegyévé vált.
A vietnámi háború okozta társadalmi elégedetlenség és a kirobbanó szexuális forradalom keltette életre a hippimozgalmat. A hippidivat megle­hetősen fantáziadús volt, nem szűkölködött a minták, a formák és a színek terén sem. Ennek jellegzetessége a trapéznadrág, hímzett blúzok és a tölcsérujjú felsők. A színben össze nem illő darabok, a szabad lelkületű életmód és a hosszú haj gyakorlatilag nyílt üzenet volt a társadalom számára, hogy az hagyjon fel minden olyan cselekedettel, ami másoknak árt, így vált a mozgalom fő szlogenjévé a „Make love, not war!”, azaz „Szeretkezz és ne háborúzz!”. Ez az életérzés leginkább az 1920-as években volt utoljára tapasztalható.

Vintage és retró
A vintage az 50-es, 60-as, 70-es évekből származó tárgyakra értendő, és ebben az esetben nem is baj, ha néhol kissé ütött-kopott a darab. A retró nem feltétlenül jelent eredeti, használt tárgyakat, elég, ha a ruhadarab, a bútor vagy a kiegészítő az adott kor anyaghasználatát, szín- és formavilágát hordozza magán.
A hatvanas évek szellemisége a mai napig divatos, hiszen ezek a tárgyak praktikusak voltak. Az egyenes szabásvonal, az élénk színek és markáns minták olyannyira univerzálisakká váltak, hogy azóta sem mentek ki divatból.

Mit viseltek?
A nők ruhái sokkal élénkebb színűek, mintáik pedig feltűnőbbek lettek. Népszerű volt az egyre rövidülő miniszoknya is, és Jackie Kennedy hatására az egyedi, varratott kosztüm, valamint a körömcipő. Ebből főleg a fekete volt a sláger, hiszen azt szinte minden színhez lehetett párosítani, de a színpaletta szinte összes színében kaphatók voltak. Divatos volt a hosszú szárú, színes csizma, melyhez általában rövidebb, egyrészes ruhát viseltek. A ma­­gas sarkú cipőknek is töretlen sikere volt, sőt évről évre magasabbak lettek a cipők sarkai. Az évtized végére megjelentek a platformos cipők, amelyek a hetvenes évekre érték el  népszerűségük csúcsát.
A hatvanas években a divatot a színek és a textúrák ellentétes kombinációi jellemezték. Ha valaki vékony, sötét nadrágot viselt, ahhoz széles, világos blúz dukált. Igen népszerűek voltak a kontrasztnyomtatású, geometriai mintájú szövetek, a legnépszerűbbek az ab­sztrakt rajzok és pszichedelikus árnyalatok voltak.