Döglött békák s szépasszonyok
A különféle láztípusokat főként tulajdonságaik, valamint az alany „előélete” szerint osztályozták és orvosolták eleink, így más kezelést kapott az, aki a „fehérnép mosdólevének piszkát feljárva”, „döglött békára lépve” vagy pusztán gyomorrontás okán lett lázas. Hegyi János gyűjtéséből tudjuk, hogy Siklódon a havonta visszatérő lázra, a másnaposság okozta lázra, de a „disznó‑, ló‑, bolond‑ és forró-hidegre” is volt többé‑kevésbé hasznos orvosságuk őseinknek. A „bolond‑hideg” orvosságának (melynek ne­­ve onnan ered, hogy a hideglelt beteg félrebeszél) például azt tartották, hogy „egy maréknyi arankát megtörve egy félfertály almaecetbe tesznek, s ebbe izzóra hevített vasat vetnek” – ezt kellett a betegnek reggel éhgyomorra egyszerre meginnia. 
Őseink a váltóláz, az ijedség és más, számukra addig ismeretlen betegség okozta lázat és hidegrázást gyakran „rontásnak, nyomszárításnak” neveztek: Erdőfülén úgy tartják, hogy éjszakai lázat az kap, akit a szépasszonyok esti harangszó után táncba visznek, „meghordoznak”. Egy firtosváraljai gyűjtés szerint úgy jött helyre egy asszony a hideglelésből, hogy „a tojás jukát, miután körömdarabok belérakattak, kenyérbéllel bédugta, s egy keresztútba hagyta”. 

Húzd rá a vizes lepedőt!
A népi hiedelem alkotta orvosságok mellett ugyanakkor jócskán vannak napjainkban is hasznosnak számító praktikák a magas láz csökkentésére. Például a tü­dőgyulladásban szenvedő lázas beteget hideg vizes, ecetes rongyba kell „bugyolálni”, vagy félbevágott krumplit kell kötni a lázban szenvedő talpára, ami „kihúzza belőle a hevet”. Alacsony láz esetén teával, magas láz esetén hideg vizes borogatással vagy hideg vizes fürdővel a legjobb védekezni – kisgyermekek magas lázának a csökkentésére nem véletlenül javallják máig a priznicet a családorvosok. Állott vizes borogatásnál figyelni kell arra, hogy ne legyen túl hideg, sok helyen a vizes lepedőre ecetet is fecskendeznek, melybe beletekerik a lázas beteget. A dunsztot ebben az esetben addig kell cserélni, amíg a beteg láza csökken; magas láz esetén akár tízszer is „rá kellhet húzni a betegre a vizes lepedőt”.

Pálinkát és kenyeret a betegnek!
A lázat ugyanakkor sokféle gyógynövény főzete csillapítja: a fekete bodzának, a fehér fűz kérgének, a hársfalevélnek, a ka­millának és a vidrafűnek is lázcsillapító hatása van. Udvarhelyszék sok településén úgy tartják, hogy a forró mentateába öntött szilvapálinka is lehozza a lázat. Bevált lázcsillapító módszernek számít az is, hogy egy jó hüvelykujjnyi gyömbért három cikk fokhagymával összekeverve fél deci forralt pálinkába kell tenni, és lehetőleg éhgyomorra, még melegen bekanalazni. A beteget ezután le kell fektetni és alaposan be kell takarni.
Hideglelős lázra Bethlen Kata írónő orvoslókönyvéből is maradt ránk egy kezelés. Mint írta: „Egy darab kovászos kenyeret az haja felől, akkorát, mint egy tallér, ki kell metszeni, mind a két felől meg kell piríttani, egy serpenyőbe kell tenni, egy pohár seprő égettbort kell rátölteni, a tűznél erőssen meg kell melegíteni, kilenc vagy tíz szem borsot törvén a kenyérre kell hinteni, meg kell nádmézelni. Mikor a hideg lelni akarja az embert, azon kenyeret egye meg, az égettbort kalánnyal igya meg, utána takargassa bé magát erőssen. Ezt három rendben ha cselekszi, elhagyja a hideg.”

A láz nem ellenség
Bár sokszor egyszerű és gyors megoldásnak bizonyul a mesterségesen előállított lázcsillapító gyógyszerek fogyasztása, fon­tos kiemelni, hogy a láz az egészséges immunrendszer válasza egy fertőzésre, amit észlel, és ami ellen küzd a szervezet. Az ilyen lázcsillapítók használata ellen ugyanakkor az is felhozható, hogy megzavarják az emésztőrendszer működését, legtöbbjük várandós nőknek nem javallott, és akár rezisztencia is kialakulhat gyakori fogyasztás esetén.