Átfogó felmérés készült a közelmúltban a gyergyószentmiklósi Téglagyárnál. A hat kérdezőbiztos mindenkivel szóba állt, aki otthon volt, ha kellett, három-négyszer is visszatérve egy-egy lakáshoz. A felmérés a Gyulafehérvári Caritas és az önkormányzat együttműködésével készült, és a közösségfejlesztés alapjául szolgál. Hónapok óta vannak jelen a caritasosok a téglagyári romák életében, egy, a gyergyószentmiklósi önkormányzattal kötött szerződés alapján tény- és igényfelmérés zajlik. A személyes beszélgetések és szervezett gyűlés után kérdőíves felmérést is végeztek. Olyan adatokat gyűjtöttek a kérdezőbiztosok, amelyekből kiderül, hányan is élnek a romatelepen, hány háztartásban, milyenek a lakhatási körülmények, iskolázottság, munkatapasztalatok, a vallási és kulturális kötődés, a közösségi viszonyok. Számszerűsítik a tényeket, szociológus konzultáns bevonásával világítanak rá az összefüggésekre, hogy ennek alapján kidolgozzák a cselekvési tervet. Bár az önkormányzattal kötött szerződésnek nem volt része, a közösségfejlesztéssel megbízott munkatársak elkészítették a lakóterület térképét is. A felmérés során szerzett tapasztalatáról számolt be három caritasos munkatárs: Borbély András, a Hargita megyei hátrányos helyzetű közösségek fejlesztését célzó programok koordinátora, valamint Nagy Erzsébet és Fazakas Szilárd téglagyári közösségfejlesztők, facilitátorok. Mint elmondták, a pozitív fogadtatás mögött a hónapok alatt megalapozott bizalom állt. A közösséget rendszeresen látogatva felkészítették a felmérésre is, így készségesek voltak a válaszadásban, személyes dokumentumok bemutatásában. A két közösségfejlesztő elmondta, a hónapok óta zajló munkájuk során szerzett információk nyernek most számszerű formát, számukra nem volt sok új adat, ezek rendszerezése nekik aligha hoz újdonságot, inkább megerősítést. Például számukra az is tény, hogy a telepen élők közül elenyészően kevesen tudnak cigányul, a nagy többség nem beszél románul sem, „tulajdonképpen magyar nyelvű közösségről beszélünk”. Közösség, mely magyarul beszél, magyar társadalomban él, és a felmérők szerint valamilyen módon tükröt is tart a többségi lakosságnak. – Mintha csak az időben mentünk volna vissza. Ez a közösségi lét nem idegen annak, aki még emlékszik, milyen volt hetente egyszer tálban fürödni, a vizet a kútról hordani, termopán ablak nélkül élni, mosztoskályhában tüzelni. Mert így volt még a mi gyermekkorunkban, és akkor nem csináltunk abból problémát, hogy nincs aszfalt az utcánkban, hogy nem jár a hókotró – fogalmazott Fazakas Szilárd, bevallva, a gyerekkori emlékei segítenek abban, hogy a téglagyáriakat jobban értse, jobban elfogadja. A közösségfejlesztő szerint a többségi társadalomnak is bővítenie kellene a látókörét, mert roma kisebbség itt volt, van, lesz, és hosszú távon a viszony tudna változni, „jámborítódni”. – Hogy tükre lenne a kisebbség a többségnek? A válaszom egyértelműen igen. Mert azzal szembesültem, hogy a felmérésben részt vevő közösség, talán helyzetéből adódóan, jobban értékel dolgokat, akár azt, hogy szóba állnak velük. Jobban tudnak örvendeni sok mindennek, például a házban a melegnek, és ott van bennük lépten-nyomon az egészséges kíváncsiság. Ha lecsupaszítjuk, akkor az alap emberi érzésekig mehetünk vissza, és az mindkét közösségben azonos, abban nincsenek köztünk különbségek. Azt kell megnézni, hogy milyen ruhába öltöztettük azokat a szemléletek, igények, elvárások mentén – osztotta meg felismeréseit Nagy Erzsébet közösségfejlesztő. – Romániában a 19. századig rabszolgasorban élt a cigányság. Erdélyben nem volt nyílt rabszolgaság, de a romák a többségi, jogokkal, privilégiumokkal rendelkező nemzetiségekhez képest nehéz szolgasorban, elnyomás alatt éltek, cigánynak lenni itt is egy erősen megbélyegzett állapotot jelentett és jelent ma is. És ez az, amit mi, kisebbségi magyarok valamennyire érthetünk, mert hasonlót élhettünk át az 1980-as években, amikor nagyon erős volt az államhatalom részéről a magyarellenesség, falurombolás zajlott, és a hatalom azt sugallta, jobb lenne, ha nem léteznénk. A romák évszázadok óta ezt élik meg. Ezt az örökölt egyenlőtlenséget, a szegénység mellett ezeket a lelki sérüléseket a legnehezebb gyógyítani, és a gyó­gyuláshoz mindkét félre szükség van! – vélekedett Borbély András. – Gyergyóban az emberek elég kiábrándultak, sok csalódás érte őket, ezért nem nagyon bíznak abban, hogy történhet változás. Ugyanez a romákra is jellemző. Nagyon nehéz meggyőzni őket arról, hogy mégis van remény, hogy visszaépülhetnek a két közösség között az emberi kapcsolatok, a bizalom, hogy számíthatnak egymásra. Ráadásul az emberi viszonyokat nem mindig lehet számszerűsíteni, mégis a kölcsönös bizalom kell legyen a kiindulópontja az egésznek. A felmérésből nyert adatokat már digitalizálták, a csoportosításuk és értelmezésük, összefüggések feltárása van folyamatban, melyet külső konzulensként a Kolozsvári Kisebbségkutató Intézet szociológus kutatója, Kiss Tamás segíti. A december végéig tartó, közösségfelmérést célzó szerződés részeként kapja meg – fejlesztési javaslatokkal együtt – a gyergyószentmiklósi önkormányzat. Ennek alapján születik majd partneri döntés a további együttműködés lehetőségéről, a közösségfejlesztés elkezdéséről.

Balázs Katalin