Útkeresés a székelyföldi vidék korszerű, tájba simuló mezőgazdasági épületeihez az élettel szembeni tisztelet jegyében témakörben szerveztek konferenciát Gyergyóújfaluban a Trófea Panzióban. A kétnapos értekezletet – amelyen tárgyalóasztal mellé ültek a gazdák az építészekkel – az Élőszövet Alapítvány, az Országépítő Kós Károly Egyesülés és az Oltárkő Parasztszövetkezet szervezte a magyarországi Földművelésügyi Minisztérium támogatásával. A szabadegyetem jellegű találkozón az érdeklődők közösen próbáltak megoldásokat keresni arra, hogyan lehet a hagyományokat ötvözni korunk újszerű követelményeivel. [caption id="attachment_45891" align="aligncenter" width="1000"] Jó és rossz példákat tanulmányoztak. Kevesen vállalják a példakép szerepét Fotó: Jánossy Alíz[/caption] A gazdák gondolkodásmódját próbálták formálni azon a konferencián, amelyet az Élőszövet Alapítvány, az Országépítő Kós Károly Egyesülés és az Oltárkő Parasztszövetkezet szervezett a hét végén Gyergyóújfaluban. A két nap során elhangzott előadások alatt, illetve azt ezeket követő kötetlen beszélgetések alkalmával olyan információkhoz juthattak a gazdák, amelyek révén gazda és építész közelíthette álláspontját az igények, hagyományok, technológiák és modern építkezési eljárások terén. Új követelmények, régi épületek – Nagyszüleink istállói, csűrjei már nem felelnek meg a mostani állattartási követelményeknek, nemrég állapították meg, hogy a szarvasmarháknak nem szűk, meleg terekre van szükségük, hanem tágas, világos istállóra. De a mai korszerű technológiák más épületeket igényelnek, ebből adódóan a mostani gazdák új épületei már nem illenek a székelyföldi környezetbe, nem követik a hagyományokat – mondta Bányász József, az Oltárkő Parasztszövetkezet elnöke. Kifejtette, régóta igény, hogy valamiképp egy asztal mellé ültessék a gazdákat az építészekkel, hogy vitassák meg közös dolgaikat, hiszen csak így lehet közelíteni a hagyományokat a követelményekhez és az új technológiákhoz. Lényegében ez volt a célja a szabadegyetem jellegű találkozónak, hiszen itt teljesen más körülmények közepette találkozhatott a gazda az építésszel, és akár kötetlen módon az előadások közötti szünetekben, vagy azok után mondhatta el óhajait, illetve kérhetett akár tanácsot is az építésztől. Arról is szó esett, hogy sok esetben a régi csűrökben, istállókban próbálkoznak a gazdák az új technológiákkal, vagy egyszerűen rombolnak, lebontanak mindent, ami régi és új, a környezetbe egyáltalán nem illő épületeket húznak fel. – Nem olyan íjat akarok készíteni, amilyent őseink használtak, hanem olyant, amilyent most készítenének – idézte Kassay Lajos íjász mondatát Kolumbán Gábor egyetemi tanár, aki bivalytartó gazdaként volt jelen a konferencián. Az idézettel arra próbálta irányítani a jelenlévők figyelmét, hogy a meglévő örökséget a mai lehetőségekhez kell igazítani, hiszen az építkezés mindenben nem igazodhat a hagyományokhoz. Tervek, elképzelések, jövőkép A konferencia résztvevői a két nap alatt több családi gazdaságot is meglátogattak, ahol láthattak jó és rossz példákat is a hagyományok és a modern igények ötvözésére. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy konkrét javaslatok fogalmazódjanak meg, illetve tervek készüljenek egy későbbi időpontban szervezett hasonló találkozón. Azonban addig is további gazdákat kell találniuk, akik nemcsak hajlandók a közös gondolkodásra, de akár abba is belevágnának, hogy felépítsék a gazdaságukban azokat az új épülettípusokat, amelyek a konferenciának köszönhetően készülnének. Ez többek szerint egy hosszas és nehéz folyamat lesz, hiszen nemcsak a pénzhiány gördíthet akadályt az új gazdasági épületek megvalósítása elé, hanem az újtól való ódzkodás is. Sokan úgy vélik, hogy a gazdák azért ragaszkodnak a hagyományokhoz, mert félnek az újtól. Mint elhangzott, az építészek feladata megtervezni azokat a gazdasági épületeket, amelyek illeszkednek a kultúrtájba, vagyis magukon viselik a hagyományos jegyeket, ugyanakkor modernek is, és megfelelnek a 21. századi igényeknek, elvárásoknak. A résztvevők úgy vélik, hogy 15-20 gazdaságban kell felépüljön ilyen gazdasági épület ahhoz, hogy hatással tudjon lenni az egész gazdatársadalomra, viszont tartanak attól, hogy kevesen vállalják fel a példakép szerepét. Az is elhangzott, hogy Székelyföldön nem a mamutgazdaságok az életképesek, hanem a kis családi vállalkozások, amelyekben nem a mennyiségre, hanem a minőségre fókuszálnak. Piacképes terméket kell előállítaniuk, mert a 15-20 szarvasmarha által termelt 1 lejes tejből nem lehet megélni, de az ipari méretű gazdaságok tönkretennék a vidéket. Jánossy Alíz