Gyalogosan, terepjárókkal, motorokkal és mindenféle járművekkel érkeztek szombaton Pricskére a gyergyóiak, hiszen Urunk színeváltozásának ünnepe alkalmából idén augusztus elsején tartottak búcsút a hegyen a Szent István-plébánia és a keresztállítók szervezésében. „Uram, jó nekünk itt lenni” – áll a bibliai idézet a kereszten, és ezt minden évben hangsúlyozzák is az ünnepi szónokok. Idén a güdüci születésű Vakaria Béla csíkszentmártoni plébános szólt az egybegyűltekhez. Gyermekkori élményét említette, amikor egyedül gyalogolva a hegyen félelmét énekkel próbálta legyőzni. A plébános szerint a keresztény ember is hasonlóképpen jár, amikor Isten hallótávolságán kívül kerül, mindenféle zajt csap, hogy félelmét elűzze, „de nem ez a megoldás, hanem az, ha visszakerül isten hallótávolságába, ahol biztonságban érzi magát” – mondta az ünnepi szónok. Mint minden évben, ezúttal is emlékeztek Hajdó István néhai főesperesre is, akinek a keresztállításban fontos szerepe volt. „Jelen voltam Hajdó István utolsó szentmiséjén itt. Akkor már tudtuk, hogy beteg, de lélekben nem volt megtörve. Tudtam azt is, hogy milyen lelkesen készült, hogy hirdetheti az örömhírt, arra biztathatja az embereket, hogy itt megmaradjanak, jövőt tudjanak teremteni maguknak” – fogalmazott Vakaria Béla, hozzátéve: nagyon fontos, hogy az emberek megőrizzék a család szentségét és nemzetüket óvják. A szentmisét követően a kereszt állítói közös ebédre hívták a résztvevőket. Benedek Árpád mesterszakács hatalmas üstben főzött pityókás tokányt, hogy minden zarándoknak jusson belőle. Az ünnep végeztével volt, aki hazaindult, mások kokojzaszedéssel folytatták a napot. A Pricske-tetőn a nyolc méter magas keresztet egyébként 2004-ben állította a Bencze és Dezső család a római katolikus egyházzal közösen.