A gyergyóalfalvi római ka­tolikus templom szom­­szédságában áll István pap szobra, Kiss Levente helybéli származású szobrászművész munkája. Az István paphoz kapcsolódó legenda közismert: az unitárius felekezetű János Zsigmond fejede­lem idejében Erdélyben egyre elterjedtebbé vált a pro­tes­tantizmus, ám a gyergyói, csíki és kászoni székelyek ra­gaszkodtak katolikus hitükhöz. A gyergyóiak 1567-ben István pap vezetésével mentek hitvédő csíksomlyói zarándoklatra, amikor hírét vették János Zsigmond Szé­kely­udvarhely felől érkező se­regének. A történet szerint, amíg a csíki, gyergyói és ká­szoni katolikusok a Tolvajos-tetőn győztes ütközetet vívtak a fejedelem katonáival, addig az asszonyok, gyermekek és idősek a csíksomlyói tem­plomban imádkoztak a Szűz­anyához. Bár mindez nem történelmi tény, a hitvédő István pap emlékét megőrizték az alfalviak, és a mai napig a csíksomlyói pünkösdi búcsús menetben a gyergyóalfalvi keresztalja halad a zarándoklat élén.
A műalkotás a papot tér­depelve ábrázolja, amint ke­zében zászlós keresztet tart, jelezve konok kitartását és alázatát hitével szemben. Ist­ván pap Csíksomlyó felé néz, utat mutatva ma is az alfalvi zarándokoknak – magyarázza Balázs József gyergyóalfalvi festőművész.

Az elődök példája ma is hangsúlyos

A Marosvásárhelyen élő Kiss Levente nemcsak köztéri al­kotást adományozott a tele­­pülésnek, hanem kis­plasz­tikákat is, amelyeket az Alfalvi Képzőművészek Galériájában állítottak ki, ahol – a szintén gyergyóalfalvi származású – Sövér Elek, Márton Árpád és Ambrus Imre munkái is meg­tekinthetők. Az István pap szobra melletti galériában vezet körbe minket Balázs József: ebben a galériában a már említett négy, első ge­nerációs képzőművész mun­kái láthatók, kivételt képeznek az előszobában Vargyas Il­dikó harmadik generációs képző­művészünk alkotásai.
– Mivel itt már kicsi a hely az összes innen indult alfalvi képzőművésznek, úgy döntöttünk, hogy ebben a galériában ezeket a munkákat állítjuk ki – magyarázta.
A több mint harminc, Gyer­gyó­alfaluban született képző­művész munkássága nyomot hagyott a település minden részén: a köztéri alkotásokat és az állandó tárlatot le­szá­mítva az Új Galériában az időszakos kiállítások kapnak helyet, míg a polgármesteri hivatal impozáns tereiben az alfalvi klasszikusok mellett a fiatalabb generációk munkái is láthatók, így várakozás, ügyintézés közben is helyet kap a művészet varázsa. És ha ez még nem lenne elég, a megújult Mikó-kúriában van a székhelye a művészeti népfőiskola rajztermének, amely kiállítóterem és mű­terem egyben. Itt a fiatal művészek találkoznak, alkot­nak.

Nyomot hagyni – a művészet eszközeivel

A galéria termei közül kettőt Kiss Levente szobrászművész alkotásai: kis méretű szobrok, a településen lévő térszobrairól készült fényképek és dom­borművek uralnak. 
– Az első generációs mes­terek nemcsak azért alfalviak, mert itt születtek, hanem mert a témaválasztásuk is összefügg azzal az életfelfogással, élet­móddal, ami jellemző a tele­pülésre. Alfalu szántó-vető-gazdálkodó falu volt mindig, itt az ember együtt élt a természettel, a földdel, az Istennel. A műveket áthatja ez a szellemiség: itt, ha valaki alkot, a legnagyobb komolysággal teszi, mert másképp nem érzi erkölcsileg felhatalmazottnak magát, hogy ezt művelhesse. Aki innen vétetett, erről az életről kell nyomot hagyjon az utókornak – fogalmaz Balázs József, majd kitérve Kiss Levente munkásságára, el­mondta: bronzból és kőből készült alkotásait az ekevas és a termőföld, a búzatermésért keményen megdolgozó szán­tó­vető ihlette.

A festő szobrának története

Az Új Galéria előtti téren kapott helyet a Márton Árpád festőművészt ábrázoló szobor, amelyet Izsák Márton készített.
– Márton Árpád tizenöt éve­sen a marosvásárhelyi művé­szeti iskola tanulója volt. Priccses nadrágban érke­zett a nagyvárosba, ezzel ihle­tet adva Izsák Márton szobrász­művésznek, az iskola akkori igazgatójának. A fiatal Márton Árpádról készült kis szobor évekig a képzőművész mű­termében volt, majd több évtized után a Sövér Elek Alapítvány a gipszből készült változat mintájára elkészítette az alkotást – ismertette a festőt ábrázoló szobor történetét Balázs József.
Márton Árpádtól diák­korától érett festő koráig lát­hatunk munkákat a gyergyó­alfalvi galériában: fő témái a kenyér, a szántóvető ember, a mindennapi élet küzdelme.
– Balladai tömörséggel meg­fogalmazott mondanivalója egyik leghíresebb alkotásában, a Bánatban is látható, ahol a megformázott alak mintha kő­ből volna faragva, fejét a karjaiba támasztja, és ebben benne van a mindennapi élet­ küzdelme. Napfaragó cí­mű alkotása ars poetikáját is közvetíti, és Van Goghgal együtt vallja, egy festőnek annyit kell dolgoznia, mint hat rabszolgának – fogalmaz Balázs József. 

Legyen törekvés hazahozni a tudást

Sövér Elek alkotásainak szín­világa a csűrök napégette deszkáinak rozsdavörös és szürke színeiből táplálkozott, és portréin, festményein a sokat dolgozó, gazdálkodó, a családot ellátó székely asszony­nak állított emléket, mondja első mesteréről Balázs József, akire úgy emlékezik, mint aki rajztanárként külö­nös figyelmet fordított a gyer­mekek tehetségének kibon­takoztatására, és törekvése volt, hogy továbbtanuljanak, majd hazahozzák a tudást.
A galéria termeiben Ambrus Imre alkotásai is helyet kap­tak – bár ő Budapestre köl­tözött, legértékesebb műveit Alfaluban és Maros­vásár­helyen készítette, ezek közül néhányat őriznek a településen. 
Balázs József szerint most a negyedik generációs alfal­vi képzőművészek egye­temi tanulmányaikat vég­­zik, kö­­zülük többen a népfő­­iskolában készültek fel, így szerencsére folyamatos az utánpótlás: az alkotási vágy és a művészet iránti kíváncsiság.