A hétvégén tartották a hetedik Maroshévízi Magyar Művelődési Napokat, amelynek keretében a közösség jövője és fejlődése szempontjából fontos kerekasztal-beszélgetésre is sor került. A maroshévízi Kemény János Elméleti Líceum létszámproblémáira, valamint a Hargita megye peremén kisebbségben élő magyar közösség megmaradási esélyeire is választ kerestek a meghívottak. Ehhez hívták segítségül a Szamosújváron már évek óta jól működő Kemény Zsigmond Mezőségi Szórványoktatási Központot is. [caption id="attachment_49913" align="aligncenter" width="1000"] A kerekasztal résztvevői a névadó, Kemény János szobrát koszorúzzák Fotó: László F. Csaba[/caption] A vitaindítót a maroshévízi születésű Sarány István, lapunk főszerkesztője tartotta, aki a túlnyomórészt magyar többségű Hargita megye peremén élő magyarsággal kapcsolatban osztott meg érdekes információkat. Mint kiderült, tudathasadásos állapotban találjuk a környékbeli magyarságot, hiszen a román közbeszédben az él, hogy e térségben, vagyis a megyében a románok kisebbségben vannak. Ezt a logikát követve viszont a hévízi magyarság a kisebbség kisebbsége, amely olyan többségtől vár gyámolítást, amely maga is kisebbségként tünteti fel magát. Aggasztó demográfiai adatok – A hévízi magyarságra úgy tekintenek azok, akik nem ismerik a helyi sajátosságokat, mint székelyföldi magyarokra. Azaz többletforrásokkal gazdálkodó, kiváltságos és kivételezett egyénekre, közösségre. Holott helyzetük semmivel sem jobb, mint a mezőségi szórványban élőké. S nemcsak a hévízi magyarság van ebben a helyzetben, hasonló cipőben járnak a galócási, a gyergyótölgyesi, a salamási, a gyergyóhodosi, a vaslábi–marosfői magyar közösségek, vagy a rohamosan többséget váltó háromszéki települések magyarsága is. Maros megyében a Maros völgye magyarságának helyzete is hasonló – fejtette ki vitaindítójában Sarány István, aki sokatmondó statisztikai adatokat is közölt. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet által feldolgozott adatok szerint 2002-ben a város lakossága 15 880 volt, 2011-re ez a szám 13 282-re csökkent. Ezen belül a román lakosság száma 11 291-ről 9688-ra apadt, a magyarságé pedig 4039-ről 3031-re. Tehát miközben szűk egy évtized alatt a magyarok száma 1000 személlyel apadt, addig a több mint háromszor népesebb román közösség létszáma 1600 fővel csappant meg. Módosult a különböző etnikumú lakosság arányszáma is, és nem a magyarság javára: 2002-ben még 25,43 százalék volt a magyarság számaránya, 2011-re ez az arány 22,82-re apadt. Veszélyben az iskola Deme Gabriella, a Kemény János Elméleti Líceum igazgatója az általa vezetett iskola történetét mutatta be a diáklétszám változásainak tükrében. Az iskola névadási ünnepsége 1993. október 23-án volt, és napra pontosan 10 évre rá beköltözhettek az újonnan felépített, ma is használatos épületbe. Míg a rendszerváltás környékén 700-nál is több magyar diák tanult Maroshívézen, ma az iskolába 217-en járnak óvodától 12-ik osztályig. A tényleges kerekasztal-beszélgetés kezdete előtt bemutattak egy videót, amelyben az iskola jelenlegi diákjai szólalnak meg, és mondják el, hogyan látják jövőjüket. Van olyan tanuló, aki a filozófiát szereti, és itthon akarná azt tantárgyként tanítani, egy másik diák sportcsapatokkal foglalkozó gyógytornász szeretne lenni, az egyik lány rockénekes, de ha az nem jön össze, akkor kémiát tanulna. Az egyik fiú huncut mosollyal az arcán közölte, hogy nőgyógyász szeretne lenni, míg egy másik fiú a rendezvényszervezésben látja a jövőjét. A videóból is egyértelművé vált, hogy a maroshévízi magyar diákoknak hasonló jövőképük van, mint a tömbben élő magyarokénak. Közülük is többen Budapestet jelölték meg végső célként, volt, aki még nyugatabbra menne, és olyan is volt, aki Erdélyben maradna. A lelassult gazdasági fejlődés csak az egyik tényező A meghívottak közül elsőként Bende Sándor, a térség parlamenti képviselője, közgazdász kapott szót, aki emlékeztetett arra, hogy a rendszerváltás után tönkrement gyárak miatt sok ember vált munkanélkülivé. Ez a legfőbb oka annak, hogy az elvándorlás ezt a térséget is erősen érinti. A magyar közösséggel kapcsolatban elmondta, hogy a város soha nem volt magyar többségű, és azok, akik a kommunizmus éveiben munkásként ideérkeztek, nyugdíjaséveikre visszahúzódtak szülőfalujukba. Mint mondta, ha valami miatt visszaállna a város gazdasági fejlődése, akkor sem valószínű, hogy a visszájára fordulna ez a negatív tendencia. A magyar közösségben ugyanis egyre nagyobb a közömbösség a saját identitása iránt, sok magyar szülő inkább román iskolába íratja gyermekét, mert ott legalább egy érettségi tantárggyal kevesebbet követelnek. Az identitás megőrzése = megmaradás Az 1977-től húsz éven át szórványban szolgáló Darvas-Kozma József csíkszeredai címzetes esperes-plébános saját tapasztalataiból kiindulva fejtette ki az egyház, az iskolák és a civil szervezetek együttműködésének meghatározó szerepét abban, hogy a szórványban élő magyar közösségek sikerélményeik által maradjanak meg. – Az anya szerepe abban áll, hogy az otthon melege mellett a magyar nyelvet átadja gyermekének. Az apa szerepe pedig az identitás kialakításában és megőrzésében nagyon fontos. Nekünk vannak értékeink: a Szent Istvántól kapott örökséget kell őriznünk, amelyet egységesen kell felvállalnunk. Mindenkinek a maga helyén kell ezt megtennie, a politikumnak, a pedagógusoknak és az egyháznak is – jelentette ki a lelkipásztor, aki hozzátette, hogy a szórványközösségekben a leleményesség, a kreativitás is szükséges ahhoz, hogy felrázzák az embereket az aléltságukból. Vetési László szórványkutató is az önmeghatározás problémáját emelte ki a maroshévízi közösséggel kapcsolatban. Hargita megye északi térségét a Gyergyói-Partiumként is megnevezte, ahol a hatalmi és etnikai rétegzettség egyaránt oka annak, hogy veszélyben a közösség léte, miközben erős lobbitevékenység folyik azért, hogy a többségi „román kisebbség” kisajátítsa magá­nak a helyet. Párhuzam a Mezőséggel A szamosújvári Kemény Zsigmond Mezőségi Szórványoktatási Központ létrehozását hasonló helyzet szükségszerűsége idézte elő. A mezőségi városban jelenleg 17 százalékos a magyarság aránya, és a környékbeli falvakban sorra szűntek meg az iskolák. Ebben a helyzetben egy olyan oktatási központ létrehozása jelentette az egyetlen hathatósnak tűnő megoldást, amely összegyűjti a magyar diákokat, minőségi oktatást, lakhatást, illetve ingyenes szállítást biztosít – magyarázta Székely Melinda, a szórványoktatási központ magyartanára. A pedagógus elmondása szerint ezt csak úgy tudták megoldani, hogy minden családot személyesen felkerestek és beszámoltak nekik az induló iskola nyújtotta lehetőségekről. Az központ létrehozását 90 százalékban a magyar állam támogatta, így idővel egyetlen intézményben tanulhatott az összes diák, akiknek így adott a lehetőség, hogy többek között a magyar népi kultúrával értékként ismerkedjenek meg. Sok múlik a pedagógusokon Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnöke sok hasonló problémával találkozott már, de elmondása szerint Maroshévízen mégis sajátos helyzet áll fenn, amelyet meglátása szerint a Kemény János iskolában való oktatás koncentrációjával lehetne részben megoldani. Véleménye szerint az adott, most már természetes körülmények között nem lehet a hévízi magyar közösséget megőrizni. Hozzátette, hogy a pedagógusok képzése sem felel meg ezeknek a kihívásoknak. Vetési László hozzáfűzte, hogy a szórványban dolgozó pedagógusoknak kicsivel többet kell teljesíteniük, mint az átlagnak. Faluról falura fel kell mérni, hogy az iskola hány gyermekre számíthat. – Az etnikai határokat a minőséggel és a szeretettel lehet áttörni. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy fel kell vásárolni a szülőtől a gyermeket. Kegyetlen verseny ez, de meg kell csinálni – jelentette ki, utalva arra, hogy a szülők rendszerint azt az intézményt választják, amely a legkényelmesebb a számukra, és ahol a legkevesebbe kerül nekik a gyermek oktatása. Székely Melinda egyetértett azzal, hogy a pedagógusoknak többet kell dolgozniuk, de ennek ahhoz is köze van, hogy ezek a gyermekek „borzasztó hiányosságokkal érkeznek az iskolába”, így a tanárok csak minőségi oktatással tudnak eredményes munkát felmutatni. A pedagógusok számára azonban nagy fejtörést okoz az a gyermek, aki mégsem teljesít jól, hiszen nincs szívük őt megbuktatni, ellenben ha átengedik, akkor nem fog fejlődni. Mondta mindezt úgy, hogy Szamosújváron már a román szülők vetették fel annak lehetőségét, hogy román osztályt is indítsanak, mert annyival jobban felszerelt a Kemény Zsigmond iskola. Erre azonban nem nyitottak az intézmény részéről, hiszen ezzel éppen az iskola létjogosultságának okát számolnák fel. „Mit tegyünk azért, hogy a minőségi oktatást megvalósítsuk, és közben felzárkóztassuk a gyermekeket?” – tette fel a kérdést a pedagógus. Mint kiderült, ez Maroshé­vízen is komoly gondot okoz, hiszen a diákok nem teljesítenek elég jól a vizsgákon. Darvas-Kozma József szerint erre többrétű megoldás is mutatkozik: azon túl, hogy az önszerveződés és a kulturális programok révén az iskola köré csoportosítják a diákokat, sikerélményt is kell nyújtani nekik. Az gyermekeknek részt kell venniük a közösség életében, szerepelniük kell, ami miatt nemcsak ők maguk, hanem a szülők is büszkék lehetnek rájuk. A magyar kormány itt nyitott a támogatásra Molnár Gergely, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet jelenkutatások osztályának vezetője pontokba szedve ismertette azokat a cselekvési terveket, amelyek Maroshévíz esetében megoldást jelenthetnek. Mint mondta, elsősorban meg kell nézni, hogy mit akarnak maguk a fiatalok, illetve hogy az alapján mit tud nyújtani Székelyföld. Ugyanakkor el kell oszlatni azt a tévhitet, hogy az elvándorlás egyértelműen jobb életet is jelent. Mint mondta, Székelyföld előtt szép perspektívák állnak, amely a hévízi magyarság számára is vonzó lehet, és valamelyest az itthon maradást jelentené. Veress László, a Magyar Országgyűlés elnökének kabinetfőnöke a kommunizmus és a rendszerváltás utáni időszak identitásromboló módszereit vetette össze. Utóbbi „úgy veszi el az identitást, hogy nem akar mást adni helyette”. A kérdés szerinte tehát az, hogy miként tud a szórványmagyarság eme új keletű agresszió ellen védekezni. Mint mondta, a magyar állam jelen pillanatban azon dolgozik, hogy a szükséget megközelítő módon tudjon anyagi támogatást adni. A kabinetfőnök szerint Maroshévíz természet adta lehetőségeit lenne érdemes kihasználni, például a Bánffy-fürdőt felvásárolni, ahol magyar tematikus táborokat szervezhetnének mind a szórvány, mind pedig a tömbben élő magyar diákok számára. A felek egyetértettek abban, hogy a kerekasztal-beszélgetés arra mindenképp jó volt, hogy „felállítsák a diagnózist, ami után már a gyógyítás következik”. A két iskola között az együttműködés és a tapasztalatcsere elindult, a következő lehetséges lépések pedig a beszélgetés során már körvonalazódtak. Márk Boglárka