Két tárlatvezetést szer­vezett a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum Bálint napjára – pároknak. Állandó tárlataikat – gróf Bethlen Anikó textil- és viseletgyűjteményét és a lepkekiállítást – nem hagyományos módon mutatták be az érdeklődőknek: a szerelem, párválasztás, udvarlás folyamatával kötötték egybe a tárlatvezetést.
Elsőre furcsának tűnhet a két téma párhuzamba állítása, viszont a látogatók számára érdekesnek bizonyult. Bár nem tolongtak az érdeklődők az eseményre, családias, jó hangulatban vett részt az a néhány házaspár: kíváncsiak voltak arra, hogyan szövődött a textíliákkal együtt régen a férfi és a nő közös sorsa, majd érdeklődéssel követték a lepkék romantikus szokásait.
A gróf Bethlen Anikó gyűjteményéből válogatott kiállításon amellett, hogy ismertették a textil- és viseletdarabok elkészítési módját, mintáit, jellegzetességeit, megtudhattuk, hogy a régi szokások szerint a legények és leányok leginkább a fonókban, legalábbis a fonók után ismerkedtek. Régebben, amikor ezeket a textileket szőtték, az ehhez való gyapjú, len, kenderfonalat az asszonyok és leányok közösen készítették a téli, farsangi időszakban. Ezen alkalmak után, amint befejezték a munkát, gyakran érkeztek legények a fonóba, beszélgetni, ismerkedni. Azt is megtudtuk, hogy akinek ebben az időszakban nem sikerült udvarlót szereznie, az valószínűleg csak a következő évben kerülhetett sorra újra.
Érdekes régi szokásokkal is megismerkedhettünk, ami a fonókhoz vagy asszonyok által szőtt, varrott textilekhez kapcsolódik. Az udvarlás időszakában a lányok gyakran végeztek szerelmi jóslásokat, amikor kíváncsiak voltak, hogy ki lesz az ő kiválasztottjuk. Például a fonókban szokás volt a hangulat feldobása céljából is, hogy munka végén meggyújtottak egy darab gyapjút, és amerre szállt, onnan érkezett a lány jövendőbelije. Hasonló szokásuk volt a leányoknak betenni a párnájuk alá valamilyen férfitől származó ruhadarabot, s így – a hiedelem szerint – éjszaka a jövendőbelijükkel álmodtak. Ugyanilyen érdekes praktikákat űztek régen akkor is, ha szerették volna megtartani a párjukat: a lányok elvették párjuk gatyamadzagját, hét vagy kilenc bogot kötöttek rá, és úgy adták vissza nekik. Úgy tartották, ez szerencsét hoz. Az érdekes beszámolók, szokások és textilek ismertetése után hajdani viseleteket, menyasszony- és vőlegény-ruhadarabokat is bemutattak a tárlaton.
A néprajzi gyűjtés után a lepkék érdekes világával lehetett ismerkedni. A rövid életű, de könnyen szaporodó rovarok feromonok kibocsátásával kommunikálnak és hívják magukhoz a párjukat. Bizonyos lepkék akár 9-11 kilométerről is ki tudják „szagolni” az ellenkező nemű társukat, valamint érdekes szokásuk, hogy miután találkoznak, násztáncot járnak.
A kellemes hangulatban töltött est végén a házaspárokat megtanították kör­mön­fonás technikával gatyamadzagot kötni, úgyhogy a párok közösen készíthettek maguknak egy-egy rövid kötelet. Volt, aki bogot is kötött rá…