A többéves pereskedés után, amelynek részeként 2020 elején a bíróság jogerős döntése szerint a Békás-szoros Neamț megyéhez tartozik, tavaly októberben Hargita Megye Tanácsa újabb pert indított az ügyben. A megyei önkormányzat által indított beadvány célja az volt, hogy semmissé tegyék azt az 1998-ban aláírt határmegállapító jegyzőkönyvet, amelyben Neamț és Hargita megye kataszteri hivatala azt rögzítette, hogy a Békás-szoros a moldvai Almásmezőhöz (Bicaz Chei) tartozik. Többszöri halasztást követően április végén született ítélet, amelyben elutasították első fokon a megyei tanács által benyújtott keresetet. Idén októberben a második jogerős bírósági ítélet is megszületett az ügyben, amely ismét nem kedvez Hargita megyének, Neamț megye javára döntve a szoros ügyében.

Mint ismeretes, 2020-ban is az elsőfokú döntéssel ellentétes és így Hargita megye számára kedvezőtlen döntést hozott a Békás-szoros közigazgatási hovatartozását vitató perben a Ploiești-i Fellebbviteli Bíróság. A döntés szerint a Békás-szoros Neamț megyéhez tartozik. Az ítélőtábla elfogadta Almásmező, valamint Neamț megye önkormányzata, prefektusa és kataszteri hivatala fellebbezését, ugyanakkor megalapozatlannak tartotta és elutasította Hargita megye önkormányzata és prefektusa belépését a perbe, továbbá megváltoztatta az egy évvel ezelőtt kimondott elsőfokú ítéletet, amely a székelyföldi feleknek kedvezett. Ez az ítélet közel tízévi pereskedést zár le.

Hargita Megye Tanácsának közleménye szerint a Marosvásárhelyi Ítélőtábla, bár részben jóváhagyta Hargita megye fellebbezését az elsőfokú ítélet ellen a Békás-szoros ügyében, helybenhagyta a döntésnek azt a részét, amellyel az elsőfokú bírósági ítélet elévülése miatt visszautasították a keresetet. Mivel az elévülés azt jelenti, hogy bíróság vagy más hatóság előtt már érvényesíteni nem lehet, valószínűleg 2004 előtt kellett volna fellépjen a megyei tanács.

Hargita Megye Tanácsa jogászainak álláspontja szerint a törvény jelenlegi formája egyértelműen kimondja, hogy a megyei tanács nélkül nem lehet megyehatárt módosítani. A törvény akkori formája szerint három intézmény képviselője kell jelen legyen, vagy legalább meg kell legyen hívva: az érintett település polgármestere és jegyzője, a kataszteri hivatal képviselője és az érintett megyei tanács meghatalmazott képviselője. Az 1998-ban Gyergyószentmiklós képviselője által aláírt jegyzőkönyvben megállapított határ nem azonos az 1968-as 2-es számú törvény által, illetve az ugyanabban az évben kiadott két másik miniszteri rendeletben megállapított határral. Ez a törvény az utolsó, amely közigazgatási határokról rendelkezett az ország területén.

Az ítélet vélhető indoklása szerint a megyei tanács még 2004 előtt kellett volna fellépjen a Békás-szoros ügyében. 

„Hargita Megye Tanácsa az egész pereskedésbe utólag szállt be, hogy megpróbáljuk helyrehozni azt, amit más elrontott. A törvényre hivatkozva kértük Gyergyószentmiklóssal közösen az 1998-ban készült, Gyergyószentmiklós képviselője által sajnos aláírt jegyzőkönyv érvénytelenítését.

Habár nem a megyei önkormányzat feladata, megpróbáltuk helyrehozni, amit korábban elrontottak, még akkor is, ha szándékosan megtévesztették Gyergyószentmiklós vezetőségét.

Egyelőre várjuk az ítélőtábla indoklását, és utána döntünk a további lépésekről. Természetesen ha csak lehetőség lesz rá, nem adjuk fel! Ahogy megkapjuk az ítélőtábla indoklását, sajtótájékoztatón ismertetjük részletes álláspontunkat, hisz most a törvényszéki portál alapján csak következtetni, megbecsülni lehet a döntés megalapozását” – nyilatkozta Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke.