Nem kedvezett az időjárás ezekben a napokban a szabadtéri diáktáboroknak. Az Ukrajnából Székelyvarságra érkezett fiatalok azonban egyáltalán nem panaszkodnak emiatt. Kitűnően érzik magukat a Nemzetstratégiai Kutatóintézet által szervezett Kós Károly Honismereti Táborban. A szervezők nevében nyilatkozó Ambrus Gyöngyitől megtudtuk, hogy a kutatóintézet már tizedik alkalommal szervezte meg a budapesti Székely Bált, a rendezvény teljes bevételének kedvezményezettjei pedig  idén a kárpátaljai nagycsaládosok és a kárpátaljai pedagógusszövetség. Ennek köszönhetően összesen kétszáz ukrajnai gyerek tud egy-egy hetet Székelyvarságon tölteni. 

– Ebben a háborús helyzetben Kárpátalja kiemelt figyelmet kap, igyekszünk mi is, hogy amiben tudunk, segítségükre legyünk A célunk és küldetésünk a tábor idején az, hogy a gyermekek jól érezzék magukat, elhiggyék azt, hogy minden rendben van, a világunk jó hely, nincsenek bombariadók, nem kell lemenni a bunkerekbe és önfeledten lehetnek gyermekek

– tette hozzá Ambrus Gyöngyi.

A 12–17 év közötti gyermekek, fiatalok délelőttönként különféle csoportfoglalkozásokba kapcsolódhattak be úgy, hogy választhattak a média és drámapedagógiai tevékenységek vagy a sportolás és képzőművészeti műhelymunkák közül. Ugyanakkor szakmai, honismereti, valamint hungarikumokról szóló előadásokon vehettek részt, délutánonként pedig a környező településekre látogattak el. Épp a parajdi sóbányába induló buszra szálltak fel, amikor a 16 éves, Batáról érkezett Tihamér érdeklődésünkre elmondta, hogy többet adott neki ez a tábor, mint gondolta. 

– Jó a társaság, szeretem a táncos esteket, a tegnapi diszkót tudnám kiemelni az eddigi kedvenceim közül. Most épp fényképészetet tanulunk

– mondta. Arról is beszámolt, hogy otthon gyakran 10-12 órára is elveszik a villanyt, nagyon sokszor sötétben ülnek. Iskolába úgy tudnak járni, hogy az épületet áramfejlesztő látja el. 

– A faluból, ahol élünk, nagyon sokan elköltöztek, feszült a helyzet

– részletezte a fiatal. 

A gyermekek arról számoltak be, hogy a háború miatt a települések közötti közlekedés eléggé korlátozott. A legközelebbi városba menni is elég nehéz, mert ellenőrző pontokat állítottak fel, ahol a katonaköteles férfiakat vadásszák, s ezért a férfiak lényegében nem tudják elhagyni a településüket. 
A beregszászi Éva büszkén mesélte, hogy magyar iskolában jár, és elmondta, nagyon örül, hogy az itteni külhoni magyarokkal találkozhatott. Hozzátette, hogy a tanulást nehezíti meg számára az otthoni, gyakori áramkiesés. A szülei családi kertészetet működtetnek, így a megélhetés viszonylag biztosítva van számukra.
A Somból érkezett Bence arról beszélt, hogy ugyan aktív harcok nincsenek Kárpátalján, de infrastrukturális támadások őket is érik: villanyáram a nap túlnyomó részében nincs a háztartásokban. 

– Az ország rosszabb helyzetű területeiről naponta érkeznek menekültek hozzánk, akiken segítünk. Iskolába tudunk járni, de ha szól a légiriadó, akkor az óvóhelyekre megyünk, hogy ne essen bántódásunk

– tette hozzá. A táborhellyel kapcsolatosan elmondta még, hogy csodálatosnak találja, és igaz az a mondás, hogy Erdély Tündérország. A programok közül a fürdőzést és a sportszekciós foglalkozásokat emelte ki.  
A táborozók szombaton egy előadás keretében mutatkoznak be a székelyvarsági római katolikus templomban a helyi közösségnek, és itt találkoznak majd az intézet vezetőivel és támogatóival is.