A fenti címre nem sokan fogadtak volna a németországi foci-Eb előtt, sőt amennyiben a románok szereplését nézzük, igencsak sok nagynevű román újságíró, de volt labdarúgó is pofára esett. Természetesen most mindannyian istenítik a trikolórokat, pedig kevesebb mint három hete még temették őket. Na ilyenkor fog el a hányinger, hogy egy-egy emberbe mennyi gerinc szorult. A Tottenham védője a tegnapi szlovák meccs után üdvözölte is a sok kritikust, ahogy Stanciu tette az ukránok felett aratott győzelem után. A lélek generációjának nevezett mostani román válogatott csoportelsőként és veretlenül jutott ki az Eb-re, most meg csoportelsőként jut tovább a nyolcaddöntőbe. Mindezt úgy, hogy Románia 2000 óta először jutott a legjobb 16 csapat közé. Azt hiszem, eljött az ideje annak, hogy elismerjük ennek a generációnak az eredményeit, amit pedig mi, magyarok megtanulhatnánk végre tőlük, az a harciasság és bátorság, amivel minden egyes mérkőzésnek nekimennek. Amíg Frankfurtban a román szurkolók hóráztak és készülnek Münchenbe a Hollandia elleni nyolcaddöntőre, addig mi magyarok folytattuk a matekot. Azt a számolgatást, amelyet a felejthetetlen skót győzelem után elkezdtünk.

Nos, első körben Marco Rossi honfitársai megtették nekünk a szívességet és nem kaptak ki Horvátországtól, ezzel életben tartották a reményeinket. Következtek az angolok, akik képtelenek voltak legyőzni Szlovéniát és visszavágtak nekünk a 6:3-ért, 7:1-ért és 4–0-ért azzal, hogy ugyanolyan förtelmesen játszottak, mint eddig. Na majd szerdán a portugálok és a törökök elhozzák nekünk a Kánaánt, gondoltam magamban. Ehhez képest mit kaptunk? Jumurdzsákék megverték ugyan 2-1-re a cseheket, igaz, Kovács István 18 sárgát és két piros lapot osztott ki ezen a meccsen, ami Eb-rekord. Ronaldóék számára viszont láthatóan nyűg volt ez az egész, a portugálok a cserékkel játszottak és 2-0-ra kikaptak a grúzoktól, akik óriásit küzdöttek és első Európa-bajnokságukon nyolcaddöntőbe jutottak, összetörve ezzel a magyar Eb-álmokat. Itt azonban álljunk meg egy szóra, és lássuk be, hogy ha Svájc ellen úgy játszunk, mint a németek vagy a skótok ellen, vagy olyan lelkesen küzdünk, mint a grúzok, önerőből is képesek lettünk volna a legjobb 16 közé jutni. Arra ugyanis nem lehet alapozni, hogy minden jól alakul. Ebben most ennyi volt, nem rossz, nem is jó, majd legközelebb jobb lesz. Auf wiedersehen!