Amennyiben a FIFA-világranglistát vesszük, Litvánia a 146. a sorban, Magyarország a 33., ráadásul az egymás ellen vívott találkozók során a baltiak még sosem győztek le, négy győzelem, egy döntetlen a mérleg. Ilyen alapon sima ügynek ígérkezett az összecsapás. Nem úgy az én utazásom Budapestre. Az ember azt gondolná, hogy Zalaegerszegről már könnyen elérjük a magyar fővárost, de egy vasúti pályafelújítás miatt kiderült, hogy az általam kinézett járat nem létezik, sőt a következőre másfél órát kell várnom. Az is kiderült, hogy a vonat csak Ajkáig megy, onnan busszal visznek tovább Veszprémbe, majd ismét vonat következik. Számolgattam magamban, és erősen szorosra ígérkezett az érkezés, de ekkor a feleségem javasolta, keressek rá az Oszkárra, ami egyfajta online stoppolás. Fél órán belül volt is egy fuvar, pár perc múlva egy ukrán rendszámú autóban ültem. Sofőröm, egy kárpátaljai magyar menyecske 150 km/h-val repesztett Budapestig. Nevetve mondta, nem fél a büntetéstől, ukrán rendszámra úgysem küldik ki a büntetést, hisz háború van, arra pedig ügyel, hogy ha rendőrt lát, akkor lassít, mert a múltkor is 46 ezer forintra büntették. Rögtön hozzátette, Magyarországon mások a törvények, Ukrajnában meg vannak törvények, csak senki sem tartja be. A Hősök terénél elköszöntem megmentőmtől, és megcéloztam a Puskás Arénát, ahol telt házra volt kilátás. Útközben már több helyen is magyar mezes szurkolókba botlottam, majd petárdaszag csapta meg az orromat. Benéztem egy kis utcába, és ott vonult a magyar tábor. Volt ott minden, pirotechnika, zászlók, kifestett emberek, köztük idősek, fiatalok, gyerekek, és zúgott a „Hajrá, magyarok!”. Kezdésig volt még egy óra, amikor átvettem a sajtóakkreditációt és a Derecskei meggyszörpöt az MLSZ jóvoltából. Juha Pali újságíró cimborámmal koccintottunk a magyar sikerre a meggyszörppel, majd a rántott húsos kovászos zsemle, tonkatsu szósszal feliratú szendvicset nézegettük, és jót nevettünk. Éreztem, jólesne egy sör a nagy melegben, hisz 34 Celsius-fok volt, egy csíki embernek ez már kínzás. Gyergyói ismerősöm épp végzett a munkával, és jelezte, ha kimegyek a stadion elé, koccinthatunk. Small Tuborgja jobban esett, mint a meggyszörp...
Juha Pali egyébként azt jósolta, hogy Varga és Sallai lesznek a gólszerzők. A Puskás Aréna hangulata ezúttal is kiváló volt, „Minden meccsnap: ünnepnap!” üzente a szurkolótábor, amelyben ezúttal a visszavonult Szalai Ádám, a válogatott korábbi csapatkapitánya is ott volt. Jól kezdtünk, már a nyolcadik percben közel volt a gólszerzés, de az első gólra a 32. percig kellett várni, egy bal oldali beadást követően az először a kezdőcsapatba állított Varga Barnabás bújt ki a litván védők mögül, és kíméletlenül vágta a léc alá a labdát: 1-0. A folytatásban is maradt a magyar dominancia, sőt Szoboszlai a 40. percben kapufát lőtt. A játék képe szünet után sem változott, többet birtokoltuk a labdát, a 83. percben aztán el is dőlt a meccs, Sallai egy óriási bombagóllal leszedte a pókot a litván kapu bal felső sarkából: 2-0. A csoport másik meccsén a szerbek a 96. percben egyenlítettek Bulgáriában, így Magyarország csoportelsőként várja a szeptemberi folytatást.
Juha Pali jóslata beteljesedett, Varga és Sallai is betalált. Folytatás november 7-én, Belg­rádban.

Szép Zoltán, Budapest