Megjelent a Korunk folyóirat novemberi száma, amely a Mámor címet kapta. Egy műalkotás létrehozása gyakran valamiféle eksztatikus létállapotot, mámort feltételez. Az ihletett állapot megnyújtására tett kísérletek felbukkannak az alkotók önvallomásos visszatekintéseiben, illetve külső megfigyelők, köztük alkotótársak vagy családtagok visszaemlékezéseiben is. Ezek az eksztatikus állapotok formavilágként is gyakran megjelennek műalkotásokban – irodalomban, filmben, színházban, képzőművészetben –, a századfordulón vagy a hippikorszakban nagyobb mértékben, de akár napjainkban is. A tudattágító vagy tudatszűkítő szerek kapcsán nem csak azt vizsgálják a szerzők, hogy milyen ábrázolásmódokat találtak az alkotók a mámor érzékeltetésére: bioetikai, mentálhigiéniai megközelítésmódok is helyet kapnak a lapszámban, és így egy széles spektrumú és sokdimenziós kép mozaikjai állnak össze.