Imaházat építenének a Rugul Aprins elnevezésű pünkösdista egyházhoz tartozó csíkszentgyörgyi romák, de azt mondják, egyelőre nincs amiből. Addig is minden vasárnap az alsó telepen gyűlnek össze, ahol Borszékról és Maroshévízről érkező pásztorok prédikációit hallgatják, román nyelven.   [caption id="attachment_24743" align="aligncenter" width="620"] Nagyon is „földi” ünnep Gábor Máté udvarán. Elektromos áram, vezetékes víz nincs, de azt mondják, nem hiába fohászkodnak[/caption] A telepen Egy falkányi kutya futott velünk szembe a Basák, más néven a Kultúrház utcai romatelepen, ahol Gábor Máté, vagy ahogy itt ismerik, Miluka éppen egy jókora disznó feldarabolásával foglalatoskodott. Azt mondja, villanyuk nincs – a szalonnát lesózza, a húst „pungába” teszik, s egyik szomszédnál berakják a hűtőbe. Vallásáról kérdem, és megtudom, hogy amikor katolikusok voltak, nem jártak templomba, de aztán „megtértek az Úr felé”. – Én evvel a gyülekezettel 2005 júniusában találkoztam, akkor tértem meg. A kórházban voltam, s jött egy testvér a kórházhoz, s a testvér imádkozott értem, s elfogadtam az Urat. Attól errefelé járunk a gyülekezetbe. Az alsó telepen összegyűlünk minden vasárnap. Borszékról és Maroshévízről jőnek a pásztorok, akik prédikálnak. Rományul prédikálnak. Én tudok rományul, s adom le magyarul a többinek. Én vagyok a tolmács. – Maga hol tanult meg románul? – Én az egyetemen voltam – jegyzi meg kacagva. – A börtönben. Vagy hat évet és két hónapot. Hogy miért? Rosszaságért. Loptunk es, rosszakot csináltunk. Most az Úr megváltott. A jó Isten megváltott, s kivett abból a nehezsegből, s többet nem foglalkozunk olyasmivel. Nem szabad lopni, verekedni, rosszakat csinálni, Istenhez kell fordulni. Isten a mindenható, ő hallgassa meg a mi imánkat. Most nem vagyunk a börtönökbe. Előre mind a börtönökbe volt a fiatalság, ilyenkor nem voltunk itthon ezelőtt 15-20 évvel. De amióta én megszabadultam, azóta nem voltam. Gábor Máté szerint sokan vannak a csíkszentgyörgyi gyülekezetben, de nem tudja a pontos számukat. A romák közül voltaképpen csak az nem tartozik a gyülekezethez, aki iszik. Szeretnének imaházat építeni, de nincs rá pénzük. Így is jó, hogy az egyik „testvér” felajánlotta a házát. – Két szoba van, egy kisebb s egy nagyobb, s az egyikbe alusznak ők, a másikba ott állnak a pásztorok – részletezi. – Ha lenne kint az út mellett egy imaházunk, akkor jőnének még magyar emberek es, mert vannak itt es megtérve magyar emberek. A pici szobában, ahol beszélgetünk, kis polc, rajta néhány román nyelvű Újtestamentum. Meg is akar ajándékozni minket, ki is nyitja, olvassa románul János 3:16-ot, majd fordítja: – „Met úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, örök életje legyen.” Nézze meg, milyen jó ige, milyen jól beszél benne az Úr! Magyarul es imádkozunk. Ki hogy tud, úgy imádkozik. A csíkszeredai gyülekezetről tudnak, de beszélgetőtársunk szintén az anyagiakkal magyarázza, hogy nem tudnak Szeredába hozzájuk járni. Nincs munka, szociális segélyből élnek, sorolja, majd megint visszatér a „legnagyobb hibára”, a villanyáram hiányára, s a telepen lakók még hozzáteszik, a víz is nagy hiány – a patakból isznak, főznek, mosakodnak, de oda folyik a szennylé is. – Ekkora patkányok vannak mindenfelé! – mutatja az alkarját egy fiatalember, s kéregetni is próbál tőlünk, miközben az autóhoz kísér, hogy megvédjen a kutyáktól. A községházán A polgármesteri hivatalban és környékén látszólag sok romának akad dolga. A szociális segélyért közhasznú munkát végzők is többnyire közülük kerülnek ki. A községbeli romák számát 300 és 500 közöttire becsülik, a szociális osztályon közel száz dosszié van. – Négy nagyobb csoportban élnek: Menaságújfalu végében, Csík­szentgyörgyön a Kultúrház utcában, Zalánban és Bánkfalván Mar­tonosban, de egy részük lassan szivárog be a faluba, azaz házat vásárol – mondja György József polgármester. – A csíkszentgyörgyi romákból kevesen járnak külföldre dolgozni, inkább koldulnak. Van, amelyik jobban viszi, uzsorás, pénzt ad a még szegényebbnek kamatra. Azok másképp öltözködnek, nagyobb a hangjuk, autóval járnak, de nem jellemző, hogy külföldön dolgoznának... Az imaház építésének kérdésével már többször megkeresték a polgármestert. – Azt láttam, hogy erről kényes beszélni így a közösségben. Hogy is támogassa a hivatal, hogy egy új vallás bejöjjön egy színkatolikus közösségbe? De azt is látni kell, hogy jó néhányuk ennek köszönhetően megváltozott. Azok az agresszív cigányok, akik öltek, verekedtek, loptak, mint a szarka, azok most teljesen másképp beszélnek. Amikor bejönnek a hivatalba, tisztességesen köszönnek, mikor mennek ki, azt mondják: Az Úr áldja meg! Az Úrról beszélnek, és szép dolgokat mondanak. Úgy gondolom, hogy támogatni kellene ezt a felét a dolognak, mert függetlenül attól, hogy hová tartoznak, ha pozitív változás van az életükben, és már nem lopnak, nem gyilkolnak, nem verekednek, akkor ez egy jó dolog. A polgármester azt is elmondta, hogy a községnek nincs olyan területe, amelyet erre a célra odaadhatna a gyülekezetnek, de ha ők telket vásárolnak és megszerzik a szükséges engedélyeket, akár építhetnek is. – Nem lehet amúgy sem megakadályozni, mert bemennek egyik házba, s imádkoznak. De ez az elképzelés még meredek a közösség részére, pedig, ha mélyebben belegondolunk, a közösség is nyer azzal, ha ők istenfélő életet élnek, és az iskoláknak is bizonyos mértékig létkérdés...– teszi hozzá elgondolkodva. A Hit Gyülekezete egyik csíkszeredai képviselőjétől, Tódor Lorándtól is érdeklődtünk. – A csíkszentgyörgyi munka most már egy kicsit megosztott a gyülekezetek szempontjából – fogalmazott válaszában –, mert mások is elkezdtek a romák felé szolgálni. A Hit Gyülekezete most is jár le hozzájuk kb. kéthetenként. Ilyenkor 25-30 személy felé szolgálunk, ez a szám korábban a duplája volt. [caption id="attachment_24743" align="aligncenter" width="620"] Nagyon is „földi” ünnep Gábor Máté udvarán. Elektromos áram, vezetékes víz nincs, de azt mondják, nem hiába fohászkodnak[/caption]