Értelem, akarat, tartás jellemzi a székelyeket, a nehéz helyzetek megélése keményebb embert faragott belőlük. A berögzült sztereotípiákban, hogy a székely konok, makacs, ravasz, aki a jég hátán is megél, annyi igazság van, mint az általános népi jellemzőkben – jelentette ki Száraz Miklós György, József Attila-díjas író a budapesti Scolar Kiadó gondozásában megjelent Székelyek című könyvének csíkszeredai bemutatóján. A Hargita Megye Tanácsa által a magyar kultúra napja alkalmából szervezett Hon a hazában elnevezésű rendezvénysorozat keretében könyvbemutatónak adott otthont tegnap a Kájoni János Megyei Könyvtár. Száraz Miklós György szerzővel Lövétei Lázár László, a Szé­kely­föld folyóirat főszerkesztője beszélgetett. Az est folyamán a bevezető kérdések által megismerhettük a szerzőt, aki bár budapesti, sokat tartózkodik Székelyföldön. A székelyföldi archaikus falvak, festői tájak, „gyönyörű vénasszonyok” meghatározó szerepet játszottak a Székelyek című regényes esszégyűjtemény megírásában. – Tágra meredt szemmel bámultam – jegyezte meg az író. Objektíven, néha szubjektíven, kívülállóként vizsgálta azt, hogy kik a székelyek, miben mások a többi néptől. Röviden így fogalmazott a szerző: a székely: az ember. Száraz szerint ugyancsak fontos dolog: ha gazember, akkor nagyon gazember, ha jó ember, akkor nagyon jó ember, ha szeret, akkor nagyon szeret, ha erős, akkor nagyon erős... A Hon a hazában keretében tegnap további három eseményt szerveztek Hargita megyében: a borszéki művelődési házban bemutatták a Kőleves című bábjátékot, ezt követően megnyitották a Hunyadi Mátyás életterei című kiállítást, a gyergyószárhegyi művelődési házban pedig Mátyás király Corvinái címmel nyílt tárlat. Szőke Zsuzsa