Nem volt hiábavaló a székelyek áldozata
Az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc 177. évfordulóján is több százan gyűltek össze emlékezni a Kászonok és a Csíki-medence közötti Nyergestetőn. Az RMDSZ csíki szervezete és Csíkkozmás község, illetve partnereik rendezvényén beszédek hangzottak el, majd a résztvevők a kegyelet koszorúival adóztak a forradalom hősei emléke előtt.
Huszárfelvonulással, a székely zászló ünnepélyes felvonásával és a székely himnusz eléneklésével kezdődött szombat délután a nyergestetői megemlékezés.
A több száz egybegyűltet a rendezvény házigazdájaként Szántó László, Csíkkozmás polgármestere köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta: 1848 márciusában a forradalmárok kiáltványban pontonként fogalmazták meg a magyar nép követeléseit, és sokak ráébredtek, hogy vannak valós, de elfojtott igények, ezért elindult a forradalom. Rámutatott: Székelyföldön nem kellett felolvasni a kiáltványt, hiszen itt minden székely szívébe be voltak írva annak pontjai, csak a jelszót kellett kimondani: Harcoljunk a szabadságért! És megtették. Mint mondta, egy lélekben álltak csatasorba tizenéves legénykék és idősek. Hozzátette: napjainkban is harcolni kell, bár más az ellenség, és rosszabb, mint a látható, amely fizikailag legyőzhető, ezért más eszközökkel kell fellépni ellene.
– Ez az ellenség a közömbösség, (…) az önzés, az irigység, az anyagi jólét, a gyökerektől és az Istentől való elszakadás. Arra kérek mindenkit, hogy harcoljunk ezek ellen – mondta a polgármester. Megjegyezte: ha a közösség tagjai a mindennapokban teszik a dolgukat, hallatják hangjukat és küzdenek a közömbösség ellen, akkor biztosan lesz igazi szabadság.
A nyergestetői megemlékezésen Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének üzenetét Dolhai István, a csíkszeredai főkonzulátus vezetője olvasta fel.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának alelnöke azt mondta, amikor a nemzet szabadságharcáról emlékezünk meg, akkor nemcsak a múltat, hanem a jelent és a jövőt is számba kell venni, és ha a nyergestetői csatára tekintünk, illetve arra, hogy 1848. március 15-től kezdve hogyan fogott össze a magyar nemzet, és hogyan lépett fel egységesen, akkor van követhető példánk. Megjegyezte: napjainkban is az állhatatosság kell vigyen előre. A megyei alelnök szerint napjainkban is folyamatosan meg kell védeni az Isten, nemzet, család szabadságát. Mint mondta, 2024 az az év volt, amikor ez ügyben lehetett tenni.
– Láthatják, november 24-én azok a szélsőséges erők, akik innen nem messze, az Úzvölgyében születtek újjá, kaptak új erőre, azok az elmúlt években megduplázták a támogatottságukat. Sötét jövőkép jöhet felénk, hogyha Bukarestben ez a nacionalista, sovén, megerősödött erő lép hatalomra, mert akkor a magyar nemzet itt, Erdélyben, Székelyföldön, Csíkban veszélybe kerülhet, és ezért is kell dolgoznunk, tudatosan mennünk előre – hangsúlyozta Borboly.
Hankó Balázs, a magyar Miniszterelnökség kultúráért és innovációért felelős minisztere a megemlékezésen kijelentette: a nyergestetői honvéd hősök története a magyar szuverenitás megvédésének egyik legszebb története.
– A nyergestetői csatában elhunyt magyar honvédek családjait nem vigasztalta semmi. Fiaikat, fivéreiket, apáikat, nagyapáikat gyászolták. Osztozzunk ma is a gyászban 176 esztendő elteltével is. És ha vigasz nincs, magyarázat van: áldozatuk nem volt hiábavaló. Az a magyar szabadság, amelyet mára kiharcoltunk, nekik is köszönhető. És azt is nekik köszönhetjük, hogy ma is születnek magyar hősök, hiszen tudjuk, ahol nem feledik a hősöket, ott mindig születnek újak. Az a feladatunk, hogy világossá tegyük mindennap és elérjük a politika eszközeivel, hogy ne kelljen háborúba mennünk, hogy ne kelljen a magyaroknak fegyvert fogniuk. Sem Magyarországon, sem Erdélyben, sem máshol, ahol magyarok élnek
– mondta Hankó. Megjegyezte: a nyergestetői hősök történetéből azt is megtanultuk, hogy el kell kerülnünk, hogy a harctéren kelljen bizonyítanunk, hogy készen állunk megvédeni hazánkat. Hozzátette: minden magyar élete számít, és a magyarok mindig a béke oldalán állnak.
A nyergestetői megemlékezés ifj. Czikó László, Csíkszentmárton plébánosának áldásával, a magyar himnusz eléneklésével és a kegyelet koszorúinak elhelyezésével zárult.