A csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium Deák Tamás íróra és Nagy István zeneművészre emlékezett a Magyar Kultúra Napján. Nagy István, az iskola volt tanítványa tiszteletére emléktáblát is állítottak. A barátság és a kultúra kapcsolatát szimbolizáló két művészegyéniségre, Deák Tamás erdélyi magyar íróra és Nagy István zeneművészre, iskolánk egykori tanítványára emlékezünk – mondta bevezető beszédében Borsodi L. László magyartanár, majd a gimnázium tanárai mutattak be szemelvényeket Deák Tamás írói világát és annak esztétikai értékét, illetve a társadalmi, politikai és történelmi kontextust értelmező tanulmányaikból. – A magyar kultúrára, anyanyelvünk, nemzeti szimbólumaink, nemzeti zászlóink használatára való igény az, ami minket végső soron összeköt – hangsúlyozta Kőrösi Viktor Dávid magyar konzul. – A mai napon tehát nemcsak magyar kultúránkat, hanem azon keresztül a nemzeti összetartozást is ünnepeljük. Magyarország képviseletében mi is azért dolgozunk, hogy lássák és érezzék, a székelyek nincsenek magukra hagyva. Varga László igazgató Nagy István és Deák Tamás barátságáról szólva kiemelte, a két különböző indíttatású egyéniséget többek között a zene kötötte össze, sőt egy ideig közös munkahelyük a Kolozsvári Magyar Opera volt. Az ünnepség keretében az iskola színjátszói Deák Tamás A hadgyakorlat című háromfelvonásos darabjából mutattak be részletet, Ványolós András vezényletével a Lux Aurumque kamarakórus énekelt, Köllő Ferenc karnagy pedig Nagy István érdemeit méltatta. A gimnázium dísztermében leleplezték Nagy István emléktábláját, Dóczy András szobrászművész alkotását. „Nagy István 1907–1983 hegedűművész, karnagy és tanár, az iskola volt tanítványa 1917–1925 között” – olvasható az emléktáblán. Az ünnepségen elhangzott tanulmányok a Nagy István zeneművészről szóló írásokkal együtt a közeljövőben nyomtatásban is megjelennek. [caption id="attachment_21684" align="alignright" width="230"] Az ifjú Nagy István. A fotó Nagy Etelka tulajdona[/caption] [box type="shadow" ]Nagy István Nagy István karmester, hegedűművész, zenetanár, a kolozsvári konzervatórium első igazgatója Csíkszeredában született 1907. július 5-én. Apja, Nagy István telekkönyvvezető és édesanyja is a csíkszeredai Dal- és Zeneegyesület tagja volt, keresztapja az egyesület karmestere (valószínűleg Orbán Mihály karnagy) volt. Első hegedűjét, egy pléhhegedűt 3 vagy 4 éves korában kapta, harmadik-negyedikes gimnazista korában már a csíkszeredai gimnázium zenekarában játszott, ott is érettségizett 1925-ben. 1934–41 között a marosvásárhelyi római katolikus tanítóképző és gimnázium ének- és zenetanára volt, 1941-től a kolozsvári Tanítóképző Intézet, 1946-tól a Magyar Zene- és Színművészeti Főiskola professzora és első igazgatója. Később a Magyar Művészeti Intézet (1948–50), illetve a Gh. Dima Főiskola (1950–74) tanára. A Kodály- és Bartók-műveket népszerűsítő, Kodály Zoltánnal szoros kapcsolatot ápoló Nagy István országos szinten is kivette részét a kórusmozgalom irányítá­sából. 1957-ben viszont a korabeli hatalom ellehetetlenítette kórusának működését, leállította Kodály Psalmus Hungaricusának előadását, Nagy István pedig letette a karvezetői pálcát. 1962-ben a karvezetés tanszéknek is búcsút mondott. 1974-ben hegedűtanárként vonult nyugdíjba. 1983. január 5-én hunyt el. [/box] Daczó Katalin