Harmincnégy éve már, hogy a csíkszeredai Müller László 1989. december 22-ről 23-ra virradó éjszaka golyó általi halált halt Brassóban. A város hősi halottjának síremléke a Szentlélek utcai temetőben áll, minden évben ott gyűl össze a megemlékező közösség és Müller László családja. Idén egyházi és katonai tiszteletadással emlékeztek meg a csíkszeredai kiskatonáról, aki mindössze 18 éves volt, amikor a forradalom véráldozatává vált.

A szűk körű megemlékezésen díszőrséget álltak a Virgil Bădulescu tábornok nevét viselő, 61-es számú csíkszeredai hegyivadászdandár katonái, a katonazenekar fúvós és ütőhangszereken játszott. Müller László sírja előtt Darvas Kozma József római katolikus címzetes esperes, a Szent Kereszt-plébánia plébánosa mondott imát, majd ortodox egyházi szertartást is tartottak, végül Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere szólt a megemlékezőkhöz.

– Müller László emléke akkor tud megmaradni és értelmet nyerni, ha a decemberi megemlékezésen és az ő nevét őrző utcanéven túl mi mindennap élünk azokkal a szabadságjogokkal, amelyekért ő és sokan mások is meghaltak. A romániai magyaroknak az 1989-es forradalom és az azt követő napok lehetőséget teremtettek arra, hogy anyanyelvünkön tanulhassunk az iskolában, intézhessük közügyeinket, magyar közösségben élhessük mindennapjainkat – mutatott rá az elöljáró.

Hozzátette: hétköznapi cselekedeteink során sem feledkezhetünk meg arról, hogy azért a szabadságért, melyben ma élünk, életeket áldoztak fel, egy közösség, egy ország lázadt fel. Müller László hősi halálának csak úgy tudunk méltó emléket állítani, ha a megszerzett szabadságjogokat ápoljuk, használjuk és működtetjük, különben elveszíthetjük.