Bara Barnabás agyagszobrai az idő múlásának tapintható lenyomatai, a test változásait értő figyelemmel kísérő alkotó érzékenyen megformált vallomásai, fogalmazott a kiállításmegnyitón Túros Eszter művészettörténész. Mint elhangzott, a kiállítás kiindulópontja Villon közimert balladája, melyben a szép fegyverkovácsné elveszett ifjúsága fölött bánkódik. 

– Régi és új plasztikák egyaránt szerepelnek a kiállításon, melyek végső soron az idő múlását és az azzal járó, formákkal kifejezhető, külső és belső történéseket tesznek megközelíthetővé. Nőket látunk, időseket és fiatalokat, asszonyokat, különböző női tartásokat, kitárulkozó és önmagukba zuhanó, tönkrement testeket, egy idős modellt, a múlás, a mulandóság változó formáit. És látunk belső tereket, stilizált konstrukciókat, formai játékokat, egymás mellé rendeződő, egyszerű geometriai formák játékát – mondta a kiállított szobrokról a művészettörténész, majd felolvasta az eredeti balladának Faludy György által fordított magyar változatát.

A kiállítás március 17-ig tekinthető meg a Megyeháza Galériában.