A Csíkszentkirályhoz közeli Bakalján immár hagyományosnak számító kaszálókalákán bemutatták a régen megszokott, a nyári hétköznapok fáradságos szénacsinálásának mozzanatait. A férfiak péntek délután felszerelték a kézi kaszákat, hogy majd másnap a hajnali órákban rendet vágjanak.

Ahogyan Seres Béla, helyi lakos megjegyezte: „a kaszát jól meg kell verni, különben, másnap a kasza veri meg az embert”, utalva ezzel arra, hogy a szerszámon el kell végezni a szükséges előkészítő műveleteket, különben sokkal nagyobb fizikai erőkifejtésre lesz szükség másnap. „S régen, ha valaki a sorba beállt, ott húzni kellett a harmaton a kaszát” – tette hozzá a középkorú férfi, aki maga is felmenőitől kapott ízelítőt a manapság divatjamúlt kézi kaszálókalákákból.

Szombat hajnalban Alcsíkon már napfelkelte előtt vágták a füvet. Harsogtak a kaszák és a reggeli motivációnak beillő élcelődések, egyeseknek bizony elkelt a hajnali ébredés mellé, ugyanis volt, akinek tartogatott némi kihívást a hajnali korán kelés, hiszen az előző napi kaszafenés, majd az esti előadások és az azt követő táncház próbára tette a férfiak munkakedvét. Az esti akadályt még így is szép számmal küzdötték le, hiszen közel negyven férfi vágott a friss fűbe kaszájával.

Mire a nap heve elérte volna a domboldalt, addigra már a kaszát a brácsa és a nagybőgő váltotta, így fogadták a faluból népviseletben érkező nőket, akik a hajnalban levágott szénarend mellé érkeztek, hogy azt megforgassák.

Este ismét a tánc, az ének és az elvégzett munka utáni jól megérdemelt pihenés fogadta nemcsak a hagyományőrzőket, hanem minden kikapcsolódni vágyót.