Hagyományosan bikaütéssel temették a telet húshagyókedden a kászoniak. A megye egyik legrégebbi hagyományőrző csoportja a szentegyházi közös farsangtemetésen való részvétel után saját községének apraját-nagyját is felvidította. [caption id="attachment_45211" align="aligncenter" width="2600"] Bár tetszetős, idén sem kelt el a kászoni bika. Farsang vége Fotó: László F. Csaba[/caption] Rúzsfoltot hagyó csókot nyomtak a legények a nézelődők arcára, a bika és kísérői rárontottak a bámészkodókra és meg-megijesztették őket, az ostorosok hangosan csattogtattak, és a népviseletbe öltözött hagyományőrzők majdnem minden utcasarkon táncra kerekedtek. Kászonaltízen ilyen vidáman, tündöklő napsütésben temették a farsangot. Az eladásra szánt bika Ká­szon­ban egy fiatal legény volt, szalmafonatú maskarában és egy kifestett, szarvakkal ellátott cserépfazékkal a fején. Ő az esemény főszereplője, őt próbálja a gazda eladni. Ugyancsak az alakoskodók közül kerül ki a vevő is, de bármennyit alkudoznak, nem tudnak kiegyezni, ezért a végén a gazda inkább leüti a bikát, semmint áron alul eladja. – A hagyomány szerint mindig hídon ütik meg a bikát, elsiratják és beleseprik a szalmafonat hamvát a patakba – ismertette a játék menetét Lakatos Tamás kultúrigazgató, a rendezvény szervezője. – Ezért vannak a csoportban siratóasszonyok, van beöltözött cigány, és vannak népviseletbe öltözött kísérők. Az ostorosok a csoport előtt és mögött biztosítják a felvonulók elkülönülését. Vannak villások, akik mindvégig a bikát próbálják védeni, hogy ne üsse meg a gazda, amikor felmérgelődik azon, hogy nem adják meg az árát, de a végén csak megüti. A kászoni hagyományőrző csoport mintegy 80-100 főből áll. Tagjai között fiatalok és idősek egyaránt megtalálhatóak. Néző is akadt szép számmal, és sokan a mulatozásba, vígságba is bekapcsolódtak. A kászoniak minden évben másik faluban ütik meg a bikát. Idén Kászonaltíz volt a szeres, a bikát a kászonaltízi nagyhídon ütötték le és a helyi közbirtokosság látta vendégül a csoportot. – Szerencsére a hagyományt sokan tartják a Kászonokban, részt vesznek szép számmal a bikaütésen és az éjfélig tartó bálon – jegyezte meg Lakatos Tamás. – Nekünk ez fontos, mert hanem a tél itt maradna a nyakunkon… Daczó Katalin