Transylvania Catholica, azaz Katolikus Erdély – de akár A katolikus Erdély is lehetne – címen jelent meg nemrégiben az Erdélyi Római Katolikus Egyházmegyét bemutató művészalbum. A tetszetős és tartalmas kiadványt Gyulafehérvár után Csíkkarcfalván, a művészi fotográfiákat készítő Ádám Gyula szülőfalujában mutatták be kedden délután. A telt házas bemutatón jelen volt a kötetet kezdeményező Kovács Gergely érsek, Ádám Gyula fotóművész, a kötetben szereplő Márton Áron-idézeteket válogató Lázár Csilla, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum vezetője, a beszélgetést Hegedűs Enikő művészettörténész vezette.
Elöljáróban Kovács Gergely érsek elmondta, hogy hivatala gyakorlása közben olykor protokolláris ajándéktárgyakkal, többnyire könyvvel lepik meg, de gyakran vagy azért, mert a szöveg nyelve nem ismerős, vagy mert a képek nem keltik fel az érdeklődését, ezek a kötetek a könyvespolcon kötnek ki, ritkán ütik fel őket. Ezen okulva határozta el, hogy olyan könyvet kellene megjelentetni a főegyházmegyéről, amely elsősorban a mindenki által értelmezhető, művészi igényű képanyaggal és kevés, de az egyházmegye és az ország nyelvén, valamint egy általánosan ismert világnyelven közölt tömör szövegekkel mutatja be a katolikus Erdély ünnepeit és mindennapjait, a fennállása ezer éve alatt teremtett értékeket, kulturális tárgyi és szellemi örökségét. A végeredményről pedig állítja: szebb lett, mint amilyennek elképzelte.

Lázár Csilla háláját fejezte ki a közösen végzett alkotómunkáért, azért, hogy e mű révén is hozzájárulhatnak Márton Áron püspök emlékének ápolásához, hangsúlyozva gondolatai, írásai időszerűségét, személyisége „támaszunk és szellemi, lelki erőforrásunk” minden élethelyzetben.

– Ádám Gyula képei egyenként remekművek. Mindegyik egy sűrített világ, egy-egy pillanatképbe rögzített, izgalmas és titokzatos történet

– hangsúlyozta a méltató.

Ádám Gyula rácáfolt a vélekedésre, miszerint senki nem lehet próféta a saját hazájában, s felszólalásában hálával beszélt szülőfalujáról, annak közösségéről, tanárairól, plébánosairól, az iskoláról és az életében meghatározó szerepet betöltő templomról, az itt látott feszületről.

– Azt mondják, senki nem tudja, milyen lehetett Krisztus arca, mindenki másként ábrázolja, de én úgy éreztem, tudom

– osztotta meg fiatalkori élményét.
A művész részletesen beszámolt az alkotás folyamatáról, dilemmáiról és nehézségeiről, a közösen végzett munka nyújtotta elégtételről.
A kötetben olvasható Márton Áron-idézettel jellemezte ezt a munkát Lázár Csilla: „Össze kell fognunk, egymást meg kell becsülnünk, együtt kell vállalnunk a közös sorsot.”
A bemutatón helyi diákok Reményik-verseket szavaltak, az esemény végén pedig hosszasan dedikált a fotóművész-szerző, szülőfaluja közösségének szeretetétől övezve.