Huszadik születésnapját ünnepelte tegnap a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE). A rendszerváltozás óta eltelt 31 év egyik legjelentősebb erdélyi magyar eseményének tekintették az egyetemalapítást az évforduló alkalmából rendezett csíkszeredai ünnepség szónokai. A közel kétórás eseményen az ünnep alkalmából dr. Tonk Márton, az egyetem rektora, Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes, valamint a Csíkszeredai Kar dékánja, dr. Lázár Ede mondtak köszöntőbeszédeket. A vendégsereg soraiban számos, a Sapientiához egykor és jelenleg is szorosan kapcsolódó személy jelen volt. Az egyetem nagyaulájában tartott ünnepélyen a professzorok, egykori és jelenlegi intézményvezetők, dékánok, kollégák mellett a város elöljárói is tiszteletüket tették az egyetem jubileumi ünnepségén. Az ünnepi hangulathoz a zenei aláfestést a Csíki Kamarazenekar szolgáltatta. A felvezetésben elhangzott, az egyetem 2001. október 3-án nyitotta meg kapuit legelőször. A legnagyobb megvalósítás Dr. Tonk Márton ünnepi beszédében a Sapientia – EMTE létrehozását az elmúlt harminc év legnagyobb megvalósításának nevezte. Kifejtette: az 1989-es rendszerváltás eufóriájában, és „hurráoptimizmusában” az erdélyi magyarság azt remélte, hogy újraindíthatja az 1959-ben elvesztett önálló állami egyetemét. Egy bő évtizedes „iszapbirkózás” és a magyar egyetem létrehozására irányuló romániai politikai akarat teljes hiánya vezetett el ahhoz a felismeréshez, hogy „ha nincs önálló állami, akkor legyen magán, de akkor is önálló egyetem, egyetemhálózat”. Hozzáfűzte: a felsőoktatásban részt vevő hallgatók egynegyede a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kötelékeiben tanul. Hazai és nemzetközi téren is évről évre előkelőbb helyeken végez az egyetem, közel kétszáz oktató és ugyanennyi kolléga dolgozik az intézmény falain belül. Sapientia az új remény Kató Béla rövid történelmi áttekintéssel kezdte beszédét. Mint részletezte, 1581 óta, amikor Báthory István erdélyi fejedelem jezsuita egyetemet hozott létre Kolozsváron, számtalan egyetemalapítási kísérlet történt. Különböző korokban újból és újból megfogalmazódott az a követelmény, hogy anyanyelvi felsőoktatás nélkül nem lehet Erdélyben teljes életet élni, de a létrehozott tanintézetek rendre rövid életűek voltak. Hozzátette: reméli, hogy ez a Sapientiára nem lesz igaz és túléli majd a korábbiakat. – Egyvalami azonban mindenképpen igaz, mégpedig, hogy minden korban megfogalmazódott az igény a felsőoktatásra. Ennek az igénynek próbáltunk és próbálunk eleget tenni a továbbiakban is – mondta a püspök. – Nem csupán oktatunk, hanem a székelyföldi nézetnevelés is fontos számunkra – hangsúlyozta. Infrastruktúra nélkül nem megy Potápi Árpád János beszédében megjegyezte, hogy minden nemzet addig tart, ameddig infrastrukturálisan is kiterjed. – Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, illetve sikerült létrehoznunk egy nagy és fontos dolgot, amely, mint minden, ami nagy és fontos, szükségszerűen értékálló is, és mely a továbbiakban befolyásolhatja az évszázadok gondolkodását – mondta az államtitkár. A Sapientia – EMTE szerte a Kárpát-medencében megkerülhetetlenné vált betöltött szerepét tekintve – mondta Potápi. „Isten éltessen, Sapientia!” – köszöntéssel kezdte beszédét Kelemen Hunor. A továbbiakban a miniszterelnök-helyettes elmondta, azon dolgoznak, hogy a Sapientiának a román parlamentben is minden támogatást megadjanak. – A Sapientia a legnagyobb és legmerészebb vállalkozások egyike – jelentette ki Kelemen Hunor. A Csíkszeredai Kar házigazdájaként dr. Lázár Ede dékán zárta az ünnepi beszédek sorát. – Az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy lehet Csíkban egyetemet művelni. Az egyetemre jelentkezők bizalma számunkra is hittel szolgált és szolgál, hogy képesek vagyunk megállni helyünket nemzetközi és hazai egyetemek sorában egyaránt – fogalmazott dr. Lázár Ede. A beszédek után következett a díjátadó, ahol Bocskai István-díjban részesült dr. Dávid László, az egyetem korábbi rektora az elmúlt húsz évben a Sapientián végzett munkájáért. Dr. Jakab Sámuel tiszteletbeli professzori díjat, dr. Szendrei Péter pedig díszdoktori címet vehetett át. Az idén a kiváló oktató címet dr. Máthé István docens, a Csíkszeredai Kar oktatója vehette át. A végén díjazták az egyetem adminisztrációjában dolgozó személyzetet is. Személyes történetek Az egyetem születésnapi rendezvénysorozata már szombaton elkezdődött. A kétnapos jubileumi ünnepségre számos programmal készült az egyetem. Az előzetes regisztrációt követően szombaton a négy helyszín – a csíkszeredai, a sepsiszentgyörgyi, a kolozsvári és a marosvásárhelyi – egykori és mostani egyetemi oktatói közösen ünnepelték a Sapientia fennállásának húsz évét. Többek között egyetemi sétát szerveztek. Így mutatták be a Csíkszeredai Kar épületét, a résztvevők kiállításon tekinthették meg – fotókon és egyéb újságcikkekben –, hogy az elmúlt húsz évben miként alakult az egyetem sorsa. Az egyetemi sétát az épület nagyaulájában tartott pódiumbeszélgetéssel folytatták, amelyet Farkas Emőd, a Sapientia Alapítvány irodavezetője moderált. A beszélgetésen dr. Lázár Ede, a Csíkszeredai Kar dékánja, Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke és a Sapientia Alapítvány Kuratóriumának elnöke, dr. Tonk Márton, a Sapientia – EMTE rektora, illetve dr. Kása Zoltán nyugalmazott professor emeritus vett részt. A fórumon dr. Tonk Márton elmondta: már azelőtt kapcsolatba került az egyetemmel, mielőtt ez még formálisan megtörténhetett volna. – Néhai édesapám, dr. Tonk Sándor révén tudtam már szinte a Sapientia megalakulása előtt az egyetemet érintő dolgokról. Hogy hogyan lehetséges? Elsősorban lelki támaszra és sofőrre volt szüksége édesapámnak – emlékezett vissza a rektor. Szó esett ugyanakkor a Sapientia Romániában és nemzetközileg betöltött szerepéről is. Dr. Kása Zoltán elmondta: a Sapientia nehezen létezhetett volna a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem nélkül, hiszen szükség volt képzett szakemberekre, de az elmúlt húsz év mindenképpen vitathatatlan teljesítményét jelzi az egyetemnek, hogy már hazai és nemzetközileg is elismert helyet foglal el az egyetemek sorában. Kató Béla a Sapientia kapcsán elmondta: magát az intézményt tartja a legnagyobb csodának, és erre a legbüszkébb. – A semmiből egy olyan egyetemet építettünk fel infrastrukturálisan és közösségben, amely önmagáért beszél – fogalmazta meg a beszélgetés zárógondolatát a püspök.

Vlaicu Lajos