A búcsús szentmise elején Urbán Erik, a Kisebb Testvérek Szent István Királyról Nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány provinciálisa a kegyhely lelki jelentőségéről beszélt. Kiemelte: a csíksomlyói búcsú nem emberi szervezés eredménye, hanem „isteni hívás”, amely a szentek közösségébe vezeti a zarándokokat.

– Nemcsak a rossz munkál a világban, hanem a jó is: az ima, az áldozat, a szeretet és az önfelajánlás ereje erősebb a gonosznál – fogalmazott.

Beszédében párhuzamot vont Assisi Szent Ferenc és Márton Áron életpéldája között, hangsúlyozva az egyszerűség, a hit és a szeretetszolgálat jelentőségét. Úgy fogalmazott: a 21. század embere okostelefonokkal a kezében, de sok kérdéssel a szívében keresi az utat a belső forrásokhoz és az otthonosság érzéséhez.

– Hazajöttünk. Megérkeztünk. Azért, hogy valóban hazataláljunk – zárta köszöntőjét.

Ahol „az Ég és a Föld szinte összeér”

Dr. Székely János püspök szentbeszédében a csíksomlyói búcsút a remény, az összekapaszkodás és a lelki megmaradás helyeként írta le. Köszöntötte az Erdély különböző vidékeiről, Magyarországról, valamint Moldvából érkező zarándokokat, külön is megszólítva a csángó közösségeket, hálát adva, hogy együtt tapasztalhatták meg, „ahogyan kinyílik a szívünkben az örömvirág – Márton Áronnak, Erdély nagy püspökének szavaival –, vagy hogy megtapasztaljuk a szeretet örömfakasztó erejét”.

– A pünkösdi búcsú arra hív mindannyiunkat, hogy nyissuk ki a szívünket az Ég felé, hogy erőt és reményt merítsünk odafentről, hogy összekapaszkodjunk, hogy újra megtaláljuk egymás kezét – hangsúlyozta.

A püspök szerint a történelem és a személyes élet viharai között csak akkor maradhat meg az ember, ha kapaszkodót talál Krisztusban és embertársaiban.

Hűség az ősi értékekhez

A szónok személyes erdélyi élményeit is felidézte. Beszélt arról a nagyváradi református családról, amely számára felbecsülhetetlen érték volt a magyar nyelvű Biblia, valamint a Házsongárdi temetőben megismert idős emberről, aki fejből idézte a magyar költők verseit.

– Köszönjük nektek azt a hűséget, amellyel ragaszkodtok őseink hitéhez, az anyanyelvünkhöz, amellyel kitartotok Krisztus mellett – mondta az erdélyi magyaroknak címezve.

A püspök szerint az erdélyi közösség a történelem nehézségei között is megőrizte tartását, derűjét és hitét.

Márton Áron példája ma is útmutatás

A prédikáció egyik központi alakja Márton Áron püspök volt, akinek születése 130. évfordulójára emlékeznek idén. Székely János több alkalommal idézte az erdélyi püspök tanításait, különösen az erkölcsi rend, az oktatás és a közösségi felelősség kérdésében.

– Az erkölcs nem az ember találmánya. A világba bele van teremtve egy gyönyörű isteni rend és harmónia – idézte Márton Áron gondolatait.

Hangsúlyozta: a keresztény ember feladata nem a panaszkodás, hanem a talpra állás és az építkezés.

– Összekapaszkodjunk, kapaszkodjunk Krisztus kezébe, talpra álljunk, és reménnyel teli szívvel újra építsük a jövőnket – fogalmazott.

Szent Ferenc és a szeretet útja

A szónok hosszabban időzött Assisi Szent Ferenc életpéldájánál is. A leprás megölelésének történetén keresztül arról beszélt, hogy az ember igazi boldogságát nem a szórakozás, hanem a szeretetben megélt szolgálat adja.

– A szeretet országát nem lehet gyűlölettel építeni, a jogállamot nem lehet a jog áthágásával építeni – figyelmeztetett.

Külön megszólította a papokat, arra kérve őket, legyenek közel az emberekhez, a betegekhez, a fiatalokhoz és a rászorulókhoz: – Legyen nyitva a plébániátok ajtaja, és legyen nyitva a szívetek is a rátok bízottak felé! Legyetek hiteles, szolgálatkész, szorgalmas, tüzes lelkületű apostolok – kérte.

– És végül tekintsünk egy pillanatra a Szent Szűzre! Az ő igenje által léphetett be a világba az Örök Ige, az Élő Isten Fia. Amikor most a búcsú jelmondatának szellemében a keresztségünkre emlékezünk, és meg akarjuk újítani azt, akkor mondjuk ki újra, a Szűzanyával együtt és az ő példája szerint a mi életünk nagy igenjét Istenre és az Ő szeretett tervére. Újítsuk meg ma a lelkünk mélyén a keresztségi fogadalmunkat – hangzott el.
 

Család, hit és megmaradás

A homília utolsó részében a püspök a családokhoz, házaspárokhoz, szülőkhöz és fiatalokhoz fordult. A házastársi hűséget, az egymás iránti figyelmet és a közös imádság fontosságát hangsúlyozta.

– Kedves férjek, Édesapák! Ne felejtsetek el egy életen át udvarolni, energiát, fényt vinni a házasságotokba, a feleségetek életébe. Kedves feleségek, Édesanyák! Legyetek a családotok szíve, a szeretet tűzhelye, amely mindig kedvességet, jóságot sugároz a férje felé, és amelyből táplálkozhatnak a gyermekeitek. Ne a megsértődés, a bezárulás útját válasszátok, hanem a probléma megoldásának útját, amit csakis szeretettel, hűséggel, őszinte szóval, irgalommal és megbocsátással lehet elérni – intette a híveket.

Saját szülei példáját, egy gyermekbénulásos rokonnál tett látogatás tanulságát is felelevenítette:

– Nem az a legfontosabb, hogy okos legyek, hanem az, hogy szeressek és adjak – idézte fel édesapjától tanult életleckéjét.

A búcsú végén arra kérte a híveket, hogy újítsák meg keresztségi fogadalmukat, és maradjanak hűségesek Krisztushoz, az evangéliumhoz és a közösség megtartó erejéhez.

– Ha ezt tesszük, akkor lesz igazi jövőnk, akkor megújul egyházunk, akkor kinyílik a szívünkben az örömvirág – zárta szentbeszédét dr. Székely János püspök.