Műhelymunkákkal, örömzenéléssel, gyermekeknek és felnőtteknek szóló bábszínházzal tarkítja Csíkszereda és környéke nyarát a világ különböző országaiból verbuvált hivatásos művészcsapatával a Bábu Egyesület szervezte Flying Freedom Fesztivál. A csapat meghívására, az immár harmadik éve Lázárfalván székelő alkotóműhelyben járva megfigyelhettük: kíváncsiság, nyitottság, szeretet és szakmaiság mellett az egymás kultúrája iránti tisztelet az, ami rendkívüli energiákkal tölti fel kezdeményezésüket.Műhelymunkákkal, örömzenéléssel, gyermekeknek és felnőtteknek szóló bábszínházzal tarkítja Csíkszereda és környéke nyarát a világ különböző országaiból verbuvált hivatásos művészcsapatával a Bábu Egyesület szervezte Flying Freedom Fesztivál. A csapat meghívására, az immár harmadik éve Lázárfalván székelő alkotóműhelyben járva megfigyelhettük: kíváncsiság, nyitottság, szeretet és szakmaiság mellett az egymás kultúrája iránti tisztelet az, ami rendkívüli energiákkal tölti fel kezdeményezésüket. [caption id="attachment_54511" align="aligncenter" width="1134"] Isabel, Zoran és Anna Fotó: Gergely Edit[/caption] Világjáró bábosoknak is mondhatjuk a fiatal művészekből álló baráti társaságot, amely immár harmadik éve átszövi Csíkszeredát és környékét bábművészetből építkező gyermekműhelyeivel, alternatív színházi előadásaival. A kizárólag ingyenes programjaik csíki eseményeinek hátterét a Csíkszépvízen bejegyzett Bábu Alapítvány révén a szervezet elnöke, a szépvízi születésű, Prágában élő Deák Réka bábművész főszervezőként igyekszik előteremteni. A 8–10 tagú művészcsoport harmadik éve az András Mihály és Katalin házaspár nagylelkű támogatását élvezvén, az András Alapítvány lázárfalvi Rendezvénybirtokán ütötte föl a főhadiszállását. Ide invitált meg Réka, hogy labormunkájukba betekinthessek. Nem lévén csíki, még soha nem jártam erre, így mielőtt beülnék a kormány mögé, gyorsan föllapozom, mi az, amit Lázárfalváról és a rezidenciáról tudni lehet. Átfutok egy olasz nyelvű blogot arról, hogy az akkoriban düledező tetejű, még áram nélküli házból hogyan teremtett a Hargita néptáncegyüttes igazgatójaként ismert házigazda, András Mihály és a köré csoportosulók közössége kalákázások hosszú sorával korszerű rendezvényközpontot: megmentve a helyiek által „malom”-ként ismert épületet – otthont teremtve a tánctáboraiknak és rokon rendezvényeknek. Művészeti kaláka „a földi mennyországban”A Csíkkozmáshoz tartozó település felé robogva ez a szópár kattog a fejemben: „építő közösség – közösségépítés”. A kozmási letérő után félrehúzok a faluvégen a pontos címért érdeklődni, de már nyílik is a fékhangra a szemközti kapu, és segítőkészen útba igazít egy atyafi. Az utolsó betérőnél székely mintákkal faragott eligazító tábla is hirdeti: balra a bolt és a borvízfürdő, jobbra a rendezvénybirtok. Deák Réka mezítláb jön elénk a pallón, arra is ügyelvén, hogy az udvarról kiszaladó gyapjas kiskutyák nehogy a kerekek alá szaladjanak. Odabent már grillezés-vacsorával várva, baráti kis csapat verődött össze: Réka az idei és régebbi workshopokon megismert barátokat hívta egybe, köztük akad gyergyói bábos, vagy a tusnádi csapattag és családja is – a Pufi pantomimkaraktert megszemélyesítő Bajka-Barabás Réka vasárnap este a Mime Bass Cover című önálló produkcióval kapcsolódik a fesztiválhoz. András Mihály házigazda a kertben termett almák párlatával kínálja az érkezőket, és a tűz körüli sorban megismerhetem a Flying Freedom fesztiválcsapat idei tagjait. Pörgő nevek, egymásra mosolygó szemek, fél tucat nyelv, csillagokkal borított ég – és életüket az alternatív színházi munkában kiteljesítő művészek. Megismerkedve körvonalazódik, hogy mindannyian Prágához kötődnek itt végzett tanulmányaik révén, itt találtak egymásra is: Ewa Maria Wolska lengyelországi bábos, bábrendező, Isabel Cristina Mendoza Piedrahita Bogotában született színésznő, antropológus, Maia Chanvin Toulouse-ban született, színésznő, Anna Maceda németországi színésznő, Husam Abed palesztin bábos, szociális munkás, valamint a szlovák Jan Polak (Jankó) színész, zsonglőr és a szlovén Zoran Petrovic bábrendező. Tizenhárom eseményen dolgoznak együtt a fesztivál két hete alatt, s a szépvízi és tusnádi gyermekekkel tartott programjuk ugyanolyan sikerrel zajlott, mint a Mikó-várbeli – mondják. Nincs nyelvi akadály, kitűnően megértik egymást a gyermekekkel: mindössze egy szemkontaktus és a mosoly, az őszinte együtt játszás kell. Emellett a technikát ők tanítják meg a gyerekeknek, és nagy örömmel biztatják őket a használatára. Deák Réka hozzáteszi, hogy a kisköltségvetésű eseménysorozaton fontos számukra, hogy meg is kínálják a gyerekeket, az együtt étkezés élménye fontos összekovácsoló erő – ők maguk is együtt étkeznek, fölváltva főznek, és nemzeti étkeikkel kedveskednek egymásnak. Nagyon hálás azoknak a helyi vállalkozóknak, akik élelemmel, akár doboz nápolyival segítették őket – mondja Réka, elmesélve, hogy amelyik vállalkozás pár száz lejt adott támogatásnak, odafigyeltek, hogy azt is a helyszínen vásárolják le. „Művészetet, történeteket, költeményeket adni a gyerekeknek éppen olyan fontos, mint szeretetet és élelmet” – mondják közben egymás szavát kiegészítve többen.Szempillantásra éjfél körül jár már, amikor a kúria tetőterében kialakított hangulatos hálótérben nyugovóra hajtom fejem a csapattagok körében. „Jó energiák vannak itt, soha életemben nem voltam még ilyen szép helyen: ez a földi Mennyország” – mondja Jankó. Biztat, hogy másnap, a néptáncosok csűrjébe is föltétlen kukkantsak be, midőn a próbákat tartják. Most a Cip-Cipő-Cipők címmel készülő előadásuk utolsó simításain dolgoznak – tájékoztat Husam, és Réka rögtön jelzi is, hogy ezt Hargita Megye Tanácsa támogatásával hozták létre.A házba lépve azonnal látszik: féltő gonddal újítva mentették a részleteket, s az ötletes megoldások – csak egyet említve: az ebédlő falába beépített, hátsó kijáratként szolgáló székely kapu – inspiráló környezete lehet mindenkinek. Ez másnap reggel, a szikrázó napsütésbe kilépvén is egyértelmű. A beltéri harmónia mellett immár az udvarról áradó nyugalom is belátható: amíg a szem ellát, fű, források, hatalmas hordókból kialakított búvóhelyek és árnyékszékek, fára épült házikó, s a háziak keze nyomán gyümölcsöző ribizlibokrok. Mint a művészek, mezítláb járok magam is a selymes füvön, s a csűr kellemes hűvösébe lépvén egy másik világ is föltárul. Bábeli egyetértésbenA próba előtt még elkísértem Rékát a bevásárló körútjára, és már akkor látom: a tennivalók listáján legalább három nyelven szerepelnek a följegyzések. De ez semmi ahhoz képest, amivel a próbán találkozom. Noha azt már az esti találkozón észrevettem, hogy egymás nyelvét keverve beszélnek a csapat tagjai, most valami egészen meglepőt is hallok: Maia, Anna és Jankó pergő olasz nyelven kommunikál augusztusi útiterveiről. Anna – aki nem mellesleg most Párizsban él – kérdi is: ugye értettem? Mosolygunk, és már kérdik is: „Szirén románul hogy van? [caption id="attachment_54512" align="aligncenter" width="1000"] Készül az előadás Fotó: László F. Csaba[/caption] És magyarul sellő?” Mindez azonnal értelmet is nyer, ahogyan a próbaszünet végeztével az odüsszeuszi történet kibomlik: mozgásban és sok-sok nyelven. Egy adott pillanatban mindenki magyarul mondja ki az előadás kulcsszavát, másik pillanatban váratlanul szólal meg egy-egy ismeretlen hangszer. – A közös játékon, a közös gondolkozáson van a hangsúly, pontosabban ezek lehetőségén, azaz a fesztivál előadásain mindenki a saját kedve és temperamentuma szerint vehet részt. Mi a lehetőséget adjuk, hogy az előadások alatt, a részvétel által a közönség közösséggé formálódjon – jegyzi meg Ewa.Ami még föltűnik, az a munkamódszerük: egymást rendezik, mindenki beleszólhat ötleteivel, és azt mindig átgondolják, beépíthető-e. És az elutasításért egyikük sem orrol meg, záporoznak a poénok, improvizációk – minden párbeszédük olyan, mint egymás gyöngéd köszöntése.Közben megtudom, hogy a Flying Freedom művészeti hálózatként működik, és ezzel a névvel tavaly bejegyeztettek Prágában is egy egyesületet, hogy az ottani munkájukhoz is tudjanak pályázni.– Olyan platform szeretnénk lenni, amely valóban a szabadságról szól, ezért szervezünk nyitott programokat és hívjuk párbeszédre az embereket: a kíváncsi emberekre koncentrálunk, és személyes felelősségvállalásunk is ez, hogy a színházat a cselekvés, a részvétel fórumaként is értelmezzük – mondja Réka, örömmel, hogy immár harmadik kiadását ünnepelhetik az eseménysorozatnak Csíkban.Közben kiderül számomra, hogy szinte mindannyian valamilyen egyéni fórumban is közreműködnek hivatásosként, és külföl-dön nagyságrendben több tízszeres költségvetésű saját projektekben dolgoznak. Husam Abed például a Dafa Puppet Theater alapítója, és a Bábu Egyesülettel közös projekt révén idén Makaóban is felléptek. Ebben az előadásukban arra keresték a választ, hogyan tudunk emberekhez kapcsolódni, hol van a kapcsolódási pont, ahol egy más kultúrájú emberekhez kapcsol és személyes? „Lehet ez az étel, egy rítus, kapcsolatok, a család, szerelem és főképp lehet a halál? Mi annak a gyökere, hogy emberek vagyunk?” A visszajelzésekből azt szűrték le, hogy „minden személyes történet fontos, bedobozolni, figyelmen kívül hagyni, mindenkit ugyanarra a kaptafára húzni nincs minek.”Erről beszél Isabel is. Prágai vizsgáján az édesapja halálát választotta témának, és hatalmas munka volt átdolgoznia a merőben különböző kolumbiai gyász-szokásokat úgy, hogy értelme legyen a prágai tanárának is.A csűrből kilépve a rekkenő hőségből az időközben hazaérkező háziasszony, Katalin invitál be az egyik hűvös szobába, mutatja a gazdáik által kidobott, de az immár enyészettől megmentett népi bútorokat. Derűsen újságolja, hogy egyre többen éreznek rá, és fognak neki maguk is újjávarázsolni egyszerű parasztbútoraikat. Állok a szoba közepén, és úgy érzem, az egész világ, az egész Élet otthona van itt Lázárfalván. Gergely Edit